Az utóbbi idõkben parázs társadalmi vitáknak lehetünk szemtanúi, midõn a lélegzetelállító hatékonysággal munkálkodó LMBTQ+ lobbi, valamint a genderelméletet a közbeszéd homlokterébe navigáló úgynevezett identitáspolitika egyre több gyakorlati sikert ér el a nyugati társadalmi normák átformálása területén. Ezúttal nem bánom, hogy kis hazánkba minden társadalmi jelenség, változás, hóbort némi késéssel érkezik a kies Nyugatról, mert így talán van idõnk és lehetõségünk fölkészülni, gondolkodni és józan párbeszédeket folytatni a témában. Elég, ha az amerikai társadalmat évek óta lázban tartó "öltözõ-vitára" gondolunk, ami az Obama-adminisztráció utolsó éveinek központi témájává vált. E vita arról szól, vajon használhatja-e egy férfi a nõi öltözõt, amennyiben nõi identitással rendelkezik (és ugyanez fordítva, egy nõ a férfi öltözõt), valamint, hogy a felelõs hatóságok kötelesek-e egy harmadik (semleges nemû) jellel ellátott toalettet is kialakítani a férfi-nõi mosdók mellett. A hagyományos, progressziómentes gondolkodás szerint az öltözõ használatának kizárólagos feltétele az ember biológiai neme, amiben ha esetleg elbizonytalanodna is valaki (lásd: "Azt se’ tudja, hogy fiú-e vagy lány!"), bármikor ellenõrizheti, hiszen a bizonyítékok egyértelmûek és "kéznél vannak". A progresszív identitáspolitikán keresztül komoly társadalmi befolyásra szert tevõ gender ideológia azonban ezt megkérdõjelezi, midõn elkülöníti egymástól a biológiai nem és a társadalmi nem fogalmát.
Komoly vita folyik már a tekintetben is, hogy az, amit "gender tudományoknak" szokás nevezni, egyáltalán megfelel-e a tudományosság alapvetõ kritériumainak, vagy inkább egy erõs politikai hátszéltõl vezérelt ideológiának kellene tekinteni. Ezúttal ne menjünk bele akadémikus vitákba, csak vizsgáljuk meg azt, hogy e "tudományos elmélet" miképpen válik mindennapi valósággá azokban az országokban, melyekben politikai dimenziókba emelték, és ezáltal társadalmi szinten alkalmazták azt! Vegyünk néhány példát a 2010-es évek bõséges termésébõl:
- 2017-tõl a londoni metró utastájékoztatói többé nem kezdõdhetnek úgy, hogy “Ladies and gentlemen!”, mivel ez a megszólítás a "tegnap mára már meghaladott világát idézi" (copyright Sadiq Khan, London polgármestere), hiszen "kirekesztõ, elavult és sértõ".
- 2011 januárjában az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy az útleveleken lecserélik az "édesanya" és "édesapa" kifejezéseket, helyettük semlegesnek minõsített megjelölést kell majd használni, tehát az "egyes és kettes számú szülõ" fog szerepelni a hivatalos dokumentumokban.
- A svéd evangélikus egyház 2017 novemberében olyan módon változtatta meg saját egyházi szabályzatát, hogy a továbbiakban ne lehessen hímnemû lényként utalni Istenre, sem személyes névmás használata által, sem úgy, hogy Atyának nevezik õt. Ennek nyomán például a "Mi Atyánk" is "Mi szülõnk"-re változik.
- Jordan Petersont, a világhírû kanadai pszichológus professzort ki akarták rúgatni a hallgatói, mert nem volt hajlandó a maguk által választott identitásuk szerint megszólítani õket. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha például egy John nevû férfi hallgató megkövetelte tõle, hogy "her majesty"-nek, azaz "õfelsége, a királynõ"-nek szólítsa, tekintettel arra, hogy a John nevû fiatalember éppenséggel királynõ identitással rendelkezett, akkor õ ezt elutasította.
Ezekben a történetekben az a közös, hogy hivatalos szervek (hatóságok, egyházak, oktatási intézmények) arra kötelezik a többségi társadalmat, hogy a nemi szerepeket a továbbiakban kizárólag a genderelmélet által meghonosított társadalmi nem fogalmán keresztül értelmezze, mégpedig azon törpe kisebbség kedvéért, akiknek a nemi identitása nem egyezik meg a biológiai nemükkel.
Tehát ha a londoni metrón éppen 120 ladies és 113 gentlemen utazik, de utazik még 2 olyan személy is, akik nem tartják magukat egyiknek sem, akkor az õ kedvükért nem fogják bemondani, hogy "hölgyeim és uraim", nehogy traumatizálódjanak utazás közben. Az útlevelekben pedig, ugyanilyen alapon, azok kedvéért cserélik ki az "apa" és "anya" szavakat egyes és kettes számú szülõre, akik egyszerre rendelkeznek édesanya identitással, valamint férfi nemi szervekkel, esetleg fordítva.
Aki pedig ezzel nem kíván egyetérteni, vagy éppen abszurdnak tartja, azt intoleránsnak, kirekesztõnek, esetleg szexistának nevezik.
Bolyki László
w
