A kutatást egy fiatal hongkongi pszichológus, Rachel Wu végezte az a Riveside-i CALLA laboratóriumban. Rachel tanult a Sidney-i Egyetemen, majd a New Yorki Egyetemen szerzett diplomát. Õ azonban nem csak tudományos kutató, hanem filmszínészként és tehetséges hegedûmûvészként is ismert az Államokban. Talán épp sokoldalúságának köszönhetõ, hogy ennek az érdekes kutatásnak az élére kerüljön. Nem volt ismeretlen számára, hogy a tudósok már régóta felfedezték, hogy ha a gyerekek több új dolgot egyidejûleg tanulnak, az megnöveli a szellemi teljesítményüket. De vajon ez a módszer mûködhet jól az idõsebb emberek körében? Megvédheti-e õket az életminõségüket fenyegetõ Alzheimer kórtól? Ez állt Rachel Wu kutatásámak középpontjában.
„Az ilyen új készségek köre nagyon széles skálán mozoghat – egy új nyelv tanulásától egy iPad használatán át a zeneszerzésig és a festésig „ – állította Rachel Wu, az egyetem pszichológusa, akinek számos kísérlettel sikerült bizonyítania, hogy a kognitív hanyatlás, az Alzheimer-kór megelõzésének hatékony módja lehet, ha az idõs emberek is több új dolgot tanulnak egyszerre, egy idõben, akár a gyerekek. Ezért most nagy elánnal arra biztatja az idõseket, hogy legyenek olyanok, mint a szivacs, tanuljanak minél több dolgot egyszerre, legyenek motiváltak.
Az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos kutatások és tanulmányok már korábban is bizonyították, hogy az idõsebb emberek kognitív képességeinek hasznára válik, ha új dolgokat sajátítanak el. Wu vizsgálataiban azonban már nem az egyidejûleg egyetlen új képesség megtanulásáról volt szó, hanem kizárólag az új dolgok egymást követõ elsajátításának lehetõségére fókuszáltak. Az õ kutatásában részt vevõ 58-86 éves embereket arra kérték, hogy három hónapon át egy idõben három, vagy akár öt kurzust is végezzenek, és erre heti 15 órát szánjanak. És mi történt? A résztvevõk kognitív képessége már hat hét után elérte a középkorúak, a náluk harminc évvel fiatalabbak szintjét! Az új dolgokat nem tanuló kontrollcsoport tagjainak kognitív képességei viszont nem változtak számottevõen a hat hét alatt. Wu kutatása fényesen igazolta azt a feltételezést, hogy az intenzív tanulás az idõsebbek körében is megvalósítható, sõt rendkívül hasznos lehet kognitív képességeik javítása szempontjából.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerin ma világszerte ötven millió ember szenved demenciában és a demenciás esetek 60-70 százalékát okozó Alzheimer-kórban. Jelenleg nincs hatékony gyógymód a demenciára. Lassítani olykor sikerül. Ráadásul ez olyan reménytelen betegség, ami nem csak a beteget sújtja, hanem családtagjaik életminõségét is tönkreteheti. Ezért is lenne nagyon fontos, hogy széles körben ismertté váljék e kutatások bíztató eredménye. Fontos lenne, hogy elterjedjen nem csak az otthonaikban öregedõ, figyelem- és emlékezethiányos emberek körében, akik akár maguk is próbálkozhatnak – hozzátartozóik segítségével – a módszerrel. De hasznos lehetne, ha minden olyan intézményben, napköziben, bentlakásos otthonban, szanatóriumban, ahol ezek az emberek életük utolsó éveit élik, a vezetõk és a munkatársak is felfigyelnének e módszer életminõség javító szerepére.
Melyek kognitív képességeink?
A kognitív – vagy más szóval megismerõ funkcióink – egy gyûjtõfogalom, amely két nagy csoportba osztható. A közvetlen folyamatokra, mint az érzékelés, az észlelés és a figyelem, és a közvetettekre, mint az emlékezés, a képzelet és a gondolkodás.
Nem árt, ha már fiatalon tisztában vagyunk azzal, hogy kognitív képességeink kihatnak mindenre, amit csinálunk. Az, hogy sikeresek leszünk-e a munkánkban, céljaink elérésében, nagyban azon múlik, hogy szellemi kapacitásunk jó formában van-e. Mint minden más erõnlét, ez is formában tartható, fejleszthetõ – és amint fentebb hangsúlyoztuk – korunktól függetlenül. Csak magunkon múlik, hogy akár gyerekként, akár felnõtt- vagy idõsebb korunkban kihozzuk-e a legtöbbet agyunk erõforrásaiból, vagy hagyjuk eltompulni õket.
Az érzékelés a külvilág ingereinek felfogása érzékszerveink, illetve az érzékelõ sejtjeink segítségével. Az észlelés az érzékszerveinkre ható ingerek jelentéssel való felruházása, értelmezése.
A figyelem a tudat szelektív irányultsága, a fontos ingerek többi inger közüli kiemelése, illetve elkülönítése. A megosztott figyelem, a szelektív figyelem, a figyelmi váltás – mind olyan területek, amelyekrõl mindenki idõs ember tudja, hogy mekkora kihívás nap, mint nap. A sok figyelem kifárasztja agyunkat és megnöveli a hibázás esélyét. Azok, akik fejlesztik figyelmi képességeiket, ezen a terhen enyhíteni tudnak.
Az emlékezés által korábbi észleleteinket tudjuk felidézni, anélkül, hogy az õket eredetileg kiváltó ingerek jelen lennének, és ez a folytonosság, az „én” érzését biztosítja számunkra. Az emlékezés képessége sokfajta, de mindegyikre szükségünk van a céljaink elérésében. Külön emlékezeti mûködésünk van a gyors, rövid távú feladatok elvégzéséhez és a régmúlt események felidézéséhez, legyenek azok verbális, vizuális vagy térbeli információk. A memóriánk gyakorlással nem csak szinten tartható, de fejleszthetõ is.
A képzelet lelki tevékenység. Egy egyéni képesség, amellyel tudatunkban a valóság ismert elemei alapján új képeket alkotunk.
A gondolkodás az a legmagasabb rendû mentális folyamat, amely fogalmak alkotásával és gondolkodási mûveletek segítségével a valóság összefüggéseinek megértését, új ismeretek szerzését és a problémák megoldását teszi lehetõvé. A gondolkodás során a valóság közvetett és mélyreható megismerése történik, a beszéd és a fogalomrendszer segítségével.
R. V.
