A Szent Mártonról elnevezett római katolikus plébániatemplom nemzetközi mûvészettörténeti jelentõségét mindenekelõtt falfestményeinek köszönheti. A freskók alkotója a 14. század utolsó évtizedében Aquila János volt, kinek freskói európai szinten is kimagaslóak. A reformáció alatt ugyan lemeszelték a templombelsõt, de ma szinte teljes pompájában csodálhattuk ezt a gótikus ékszerdobozt.
Feltöltekezve indultunk tovább Muraszombat (Murska Sobota) felé, ahol újabb szépségek vártak ránk. Energikus vezetõnk, Kecskés Zsuzsanna, a helyi Magyar Baráti Kör elnöke. Érezhetõ szomorúsággal beszélt arról, hogy a magyarok száma már csak 300 körüli. Népdalkört, hímzõcsoportot mûködtetnek, az összetartozás jegyében. Minden évben mennek Magyarországra.
Zsuzsanna vezetésével eljutottunk a Muravidéki Múzeumba (Pomurski muzej), ami egykor a Szapáry család kastélya volt. Sajnáltuk, hogy a kiállítási tárgyak alatt nem láttunk magyar feliratot. A háborús idõben a kastélyt kifosztották. A hajdanán pompás berendezésbõl néhány darab maradt mutatóban. – Kik vitték el? A németek? – kérdezte valaki a csoportból. – Dehogy! – válaszolt Zsuzsanna felpaprikázva – A kommunisták!
Egy tágas téren elsétáltunk az evangélikus templom impozáns épületéhez. 1910-ben neogótikus stílusban építették. A központi rózsaablak-utánzatban Luther Márton arcképét alkotta meg a mûvész.
A város katolikus temploma ugyancsak 1910-ben épült. A Szent Miklósról elnevezett istenháza valamikor a Gyõri Püspökséghez tartozott. Ma nem tartanak benne magyar misét. Búcsúzáskor Zsuzsanna még megerõsítette: – Amíg tudjuk, megõrizzük, amit az õseinktõl örököltünk.
Rövid út után értünk Dobronakba. Dobronak (szlovénül Dobrovnik) többségében magyarok által lakott falu, a trianoni békeszerzõdésig Zala vármegye része volt. A Kézmûvességek Házát Car Anna lelkes pedagógus mutatta be, hasonló szellemiségtõl fûtve, mint Zsuzsanna. Ide a Muravidék vendégül lát címû program keretében Magyarországról is jönnek fiatalok mézeskalácsot sütni, tojást díszíteni, csuhétárgyakat készíteni. Láttunk cekkert (fonott, füles szatyor) is – amit még gyermekkorunkban használtunk.
Ne felejtsétek el, hogy bölcsõtök felett magyarul imádkoztak. – így nevelte Anna a tanítványait. – A magyarságotok egy gyöngyszem, amit tovább kell adni. Dobronakon 100 éve (!) minden vasárnap magyarul tartják meg a szentmisét. Tartsa meg még sokáig a Jóisten Zsuzsannát és Annát, hogy ne vesszen el szülõföldjén az a maroknyi magyarság.
Dobronakon nem hagyhattuk ki Közép-Európa egyetlen Trópusi Kertjét és Orchideafarmját. A több ezer m2–es, egyre bõvülõ üvegházban a mintegy 160 különféle orchidea mellett gyönyörködhetünk egyéb trópusi növényekben, egzotikus gyümölcsökben. A palántákat Hollandiából szerzik be, évente csaknem 500 ezer növényt nevelnek, trópusi körülményeket biztosítva számukra.
Nem túlzás azt állítani, hogy a környék legjobb vendéglátóhelyét ismertük meg a Hancsik tanyán, ahol szívélyes vendégszeretettel várnak bennünket.
A személyes kapcsolatok is fontosak egy ilyen út során. Történetesen szállodánkban egy esküvõi társaság vacsorázott. Tapintatosan, barátságosan. Szóba elegyedtünk az örömapával és néhány vendéggel, gratuláltunk a kedves fiatal párnak. Búcsúzáskor az örömapa egy óriási tálca süteményt hozott nekünk.
(folytatjuk)
s.k.
