Helyi idõ szerint a fõvárosban 4:45-kor kel és 20:46-kor nyugszik a Nap, ennél azonban sokkal korábban, este pedig tovább van világos. (Az ország legkeletibb pontjára ennél 16 perccel korábbi, legnyugatabbra pedig 12 perccel késõbbi idõpontok vonatkoznak.)
Mágikus éjszaka
Réges-rég a nyár csillagászati értelemben vett kezdete Szent Iván napjára, azaz június 24-ére esett. Azonban a tropikus idõszámítási mód sajátosságában és a tényleges naptári évek közti különbségben, illetve az egykori naptári reformok következtében három nappal korábbra tolódott a napforduló, azaz június 21-re.
A régiek hiedelme szerint varázslatos éjszaka ez, amikor szinte bármi megtörténhet, a kívánságok teljesülhetnek. A néphagyományokhoz illõen – világszerte – örömtüzeket gyújtanak, melyeknek csodás erõt tulajdonítanak
Június 21-e, a nyári napforduló szinte az összes kultúrában a Nap, és ennél fogva a fény diadalának ünnepe volt, amely a pogány ember hiedelmei szerint a világosság és a sötétség állandó harcán alapult.
A természettel összhangban élõ, kereszténység elõtti ember a nyárközépi tûzgyújtással elsõsorban a Napot kívánta megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében, a tûz fényének erejével pedig az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebb ûzni.
A sötétség és az ahhoz kapcsolódó rontó hatások így egy idõre – még ha csak egyetlen éjszakára is – de elveszítették hatalmukat az ember felett. Bár a kereszténység elterjedése után a Nap megsegítésének motívuma a mindinkább háttérbe szorult, a tûzünnep mégis megõrizte korábbi szimbolikáját és mágikus karakterét, mivel a tûz gyakorlati hasznával együtt már a régi korok emberei számára is nélkülözhetetlen erõt képviselt.
Ezt az örömnapot a keresztény kultúrkörben a Szent Iván éjjeli ünnepségekhez kötik. Azonban nem árt tudnunk, hogy ez a kereszténység felvétele elõtti magyarság egyik legfontosabb ünnepe volt a téli napfordulóval egyetemben. Az eredeti szertartások, mind a keleti puszták messzeségébe vezetik tekintetünket. A fény teljességének ünnepe, ahol a lélek szakralitása megerõsödik, és közelebb kerül a Teremtõhöz. A magyarokkal kapcsolatos tûzgyújtási szertartásokról már Ibn Ruszta arab földrajztudós is említést tesz a 903 és 913 között íródott munkájában.
forrás:idõkép.hu
kurultáj.hu
wein
