Kirándultunk a Makovecz-házhoz

2019-04-26 | Magazin
Milyen házat tervezett megának Makovecz? Erre keresték a választ a Bobák nyugdíjas országjárók, mikor pénteken felkapaszkodtak a Szél Kálmán térrõl induló 128-as autóbuszra, hogy annak Svábhegyi végállomásán  felkeressék a budapesti Makovecz Archívum és Emlékházat, amely eredetileg otthonnak épült. Makovecz Imre magának és a feleségének építette.

„Hogy milyen házat tervez magának egy építész, az mindig nagyon beszédes. Nem mentegetõzhet, hogy „hát izé, ez most a megrendelõ miatt lett ilyen, nagyon sajnálom”. Meg persze arról sem lehet szó, hogy a mûvész a nagy önmegvalósításban elfeledkezik a leendõ lakókról, akik aztán azon morognak, hogy „költözzön csak bele, aztán meglátja milyen”. Szóval az építész saját háza a legõszintébb alkotás.

Ez a Budán, a Városkúti út végén, a 128-as busz végállomásában álló ház több szempontból is fontos alkotás a Makovecz-életmûben. Ez volt az elsõ lakóház, amit magának tervezett – bár egy nyaralója korábban is elkészült Mártélyon a Tisza partján –, ugyanakkor ez volt az egyik utolsó épülete is. 2011-ban adták át, abban az évben, amikor az építész elhunyt.

A tervek szerint az idõs házaspár otthona lett volna, gyermekeik közelében. Természetesen ide szánta saját dolgozószobáját is Makovecz Imre, és itt kapott helyet párja, Szabó Marianne mûterme is.

A ház különleges adottságú telekre épült. A legtöbben alighanem különlegesen rossz adottságúnak neveznék: sokszögû terület egy hatos útelágazásban, két társasház szomszédságában, mely ráadásul egyszerre több irányban lejt. Ide szabvány megoldást nem lehet lepottyantani. Nem is az került ide természetesen. Mint az építész fia, Makovecz Pál elmondta,


az egész épületet a kertben álló diófa köré komponálták. El is tervezték, hogyan fognak majd fröccsözni alatta, erre azonban sajnos már nem kerülhetett sor.

Maga ház az utca felé olyan mint egy erõd. Persze nem egy mérges, ellenséges katonai objektumra kell gondolni, inkább egy romantikus bástyára, amirõl a gyerekek álmodoznak. Mint egy erõdtemplom fala. Vagy egy védõ csigaház. Ez itt most valóban szerves építészet: tökéletesen követi és kihasználja a terepadottságokat, ahogy a hajdanvolt erõdök tették. A védõfalérzést a saját tervezésû kerítés, a piros cserepek, na meg a lábazaton végigfutó virágmintasor oldja.

A fal közepén hatalmas, udvarházakéra emlékeztetõ kapu nyílik, melyet kétoldalt, mint valami kapubálványok vagy õrszemek, két faragott oszlop fog közre.

Ha nagyon akarom, innen két szárnya van az épületnek, de valójában egy folyamatosan hajló ív az egész, mely nem törik meg sehol, és egy bensõséges, védett udvart fog közre. Szinte teljesen kizárja a külvilágot, és – elsõre kicsit talán abszurdnak hangzó módon – befelé nyílik ki hatalmas ablakaival.

Az egyik szárnyban egy szoba, a gépészet és Szabó Marianne mûterme kapott helyet, a másikban egy kis háló, Makovecz Imre dolgozószobája, egy három helyiséget átfogó izgalmas galéria és egy hatalmas nagyszoba, mely egyszerre lett volna nappali, konyha és étkezõ. Ez utóbbiban hajtották végre az egyetlen komolyabb változtatást, miután új funkciót kapott a ház: a konyhát beköltöztették a kamrába, így egy nagyobb befogadó tér jött létre, amely késõbb különbözõ rendezvényeknek adhat otthont.

Az egész ház tele van játékkal. Nem csak a szobákon keresztül bújócskázó galéria ilyen, de a hol errõl, hol arról belsõ térbe csúszó tetõcserepek is. Ezen a házon tulajdonképpen minden megvan kicsiben, ami Makovecz Imre mûvészetében jelen volt, ami a kézjegyévé vált. Kezdve az alaprajz formájától, a valóban szárnyakat formázó kertkapuszárnyakon át, a kert felé nézõ, „férfi és nõi homlokzatokig”, melyek egy kis képzelõerõvel egy emberpár arcát jelenítik meg. Ugyanakkor mindez annyira sûrített és lekerekített formában összpontosul ebben a családi házban, hogy nincs benne semmi túlzó, öncélú vagy kulisszaszerû, amelyek miatt idõnként bírálni szokták Makovecz Imre kései mûveit.

A családi ház elkészült, de az építésze-tulajdonosa már nem költözhetett be. Így döntöttek arról, hogy ez a ház lesz az otthona az életmûvének. Ide került a Makovecz-archívum: mintegy hatszáz épület teljes tervdokumentációja (a jelentõs életmûnek nagyjából a fele meg is valósult), szabadkézi rajzai, kéziratai. A dolgozószobának szánt helyiségbe berendezték a munkahelyét: könyvespolcát, íróasztalát, székét, és az õt körbe vevõ milliónyi apró tárgyból, a „kacatjaiból” is jó néhányat.

Egy másik helyiségben egy egészen csöpp kiállítás látható az utóbbiakból válogatva. Itt van például Makovecz Imrének az a legendás faliújságja, amely több centi vastagra hízott az évek során, hiszen a munka közben mindent ráragasztott, ami foglalkoztatta. A tetején például Nagy László Latinovits-verse van kivágva az Élet és Irodalomból.

A kihúzható fiókok igazi kincseket rejtenek. Például megmutatják, hogyan születtek az organikus formák,

HOGYAN VEZETHETÕK LE EGY MEGHÁMOZOTT NARANCS HÉJÁBÓL AZOK AZ ÍVEK, AMELYEK ELVEZETHETNEK A PAKSI SZENTLÉLEK-TEMPLOMIG, VAGY A JIN ÉS JANG SZIMBÓLUMÁIG.

És itt vannak a legmókásabb tárgyak is, amelyek alighanem meglepetést okozhatnak azoknak, akik képtelen észrevenni a humort és a játékot a Makovecz-házakban, akiknek automatikusan csak a kötelezõ áhítat, vagy a kötelezõ fanyalgás jut eszükbe, akármit is látnak.

A házat  Magyar Mûvészeti Akadémia üzemelteti”

forrás:Zubreczki Dávid :Milyen házat tervezett magának Makovecz?  cikke
w

Megosztás