1994-ben az ENSZ május 15-ét A CSALÁD NEMZETKÖZI NAPJÁvá nyilvánította. A felhíváshoz Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb „intézményére” irányítja.
Az ehhez a naphoz kötõdõ programok, elõadások a családról mint ösztönzõ erõrõl, biztos háttérrõl, menedékrõl, energiaforrásról szólnak. Hangsúlyozzák azt, hogy a család az a közösség, mely a legkilátástalanabb helyzetekben is megtart, mely tékozló fiakat is visszafogad.
Tudjuk, hogy a XXI. századi családmodell merõben más, mint a klasszikus értelemben vett család. A mai modern társadalomban jól ismert az élettársi viszony, és a házasságok sem köttetnek mindig egy életre.
Foghatjuk a változást a felgyorsult életvitelünkre, a rohanó stressztõl duzzadó világra, a társadalmi elvárásokra, a karrierista szemléletû munkahelyekre, vagy bármire, de valójában az egyéntõl, tehát tõlünk indul minden folyamat, tehát mi gerjesztjük a pozitív és a negatív dolgokat is.
Pedig olyan szépen kezdõdik minden… A legszebb nappal, az esküvõvel, ahol szent az elhatározás, hogy örökre együtt marad a pár, mert mi lehet annál szebb, mint az, hogy van egy, hely, ahová haza tud menni az ember. Van egy család, amely bátorítja, ha erre van szüksége, segíti, ha baj van, betegségben társ, barát.
Aztán jönnek a hétköznapok, a rohanás, gyerekszületés, otthonteremtés, fogy a pénz, egyre hangosabbak a veszekedések… Vajon ez lenne a modernkor családja?
Tegyünk azért, hogy ez ne így legyen, hiszen a család valójában egy olyan remekmû, amiért érdemes élni, dolgozni.
(Forrás: sulihalo.hu)
A képen: a budaörsi Varga család (forrás: kepmas.hu)
