Ma újból találkoztam az anyukával és kisfiával. Arról a buszról szálltak le, amin én is utaztam és a forgalomirányító lámpánál találkoztunk.Míg a lámpa zöldre váltott az anyuka erõsen korholta a kisfiát: Mit szólnál ahhoz, ha rád tennének megjegyzést, hogy kövér vagy és hangoskodsz? Meg ne halljam még egyszer, hogy valakire megjegyzést teszel értetted?- szólt rá eréjesen. De a kisgyerek rá se hederített Együtt értünk át az úttesten. Nehéz lehet vele szóltam az anyukához, aki mentegetõzve, de nagyon szomorúan válaszolt. Autista mondta, valóban nagyon nehéz, de már rohant is a gyerek után, aki a rollerjával száguldozott le s fel az úttesten.
Egyre több gyereken diagnosztizálnak autizmust. Megkerestem az idevonatkozó orvosi állásfoglalást arról mit is jelent az autizmus?
Az érintett gyermekek fejlõdése során leggyakrabban 3 éves kor körül válnak a tünetek olyan markánssá, hogy a szülõk orvoshoz fordulnak, valójában azonban már pár hónaposan is vannak a betegségre utaló tünetek. A autizmus sokáig nem számított külön betegségnek, inkább a skizofrénia gyermekkori formájának tekintették. Önálló kórképként elõször 1943-ban Kanner írta le. Késõbb kiderült, hogy e betegség skálája igen széles a rendkívül súlyos (értelmi fogyatékossággal társult) állapotoktól, az olyan igen enyhe formákig, ahol az intellektus és a nyelvi készségek ugyan megtartottak, de a szociális kötõdés zavara, továbbá a viselkedés sztereotipizáltsága észlelhetõ. Ezen utóbbi forma Asperger-szindróma néven ismert. Az autizmus gyakorlatilag a születéstõl fennálló állapot, de gyakran a diagnosztizálásig évek is eltelhetnek. Leggyakrabban a gyermek hároméves kora körül válnak a tünetek olyan markánssá, hogy a szülõk orvoshoz fordulnak, és a szakember felállítja a diagnózist. Valójában azonban már pár hónaposan is vannak a betegségre utaló tünetek! Például az hogy a csecsemõk négy-hat hónapos korukra már mosolyognak, míg az autista kisbaba nem mosolyog. Úgy tûnik, hogy a csecsemõt nem érdekli környezete, nem igényli a törõdést, a testi kontaktust, "jól eljátszik egyedül", mondja róla a környezete. Gyakran csak a beszédfejlõdés késése az elsõ valóban feltûnõ jel, és emiatt fordulnak a szülõk szakorvoshoz.
A betegség pontos oka nem ismert, de egyre valószínûbb a genetikai eredet szerepe, erre utal, hogy testvérek között elõfordulása mintegy ötvenszer gyakoribb, egypetéjû ikrek között az együttes elõfordulás pedig 36 százalék. A genetikai okok mellett az autistáknál sokkal gyakoribb a méhen belüli vagy születés körüli károsodás, vírusfertõzés elõfordulása is.
Elsõsorban az idegrendszer azon funkciói károsodnak, melyek a kommunikációért, társas kapcsolatokért felelõsek. Az esetek kétharmadában szellemi visszamaradottság is társul a kórképhez, de ennek mértéke a kommunikáció nehézsége miatt többnyire nehezen megítélhetõ. Átlagos intellektus mellett egyes képességek – például a memória, a számolási képesség – kiugróan fejlettek is lehetnek. Egy ilyen autistáról szól az Esõember címû amerikai film is, Dustin Hoffman fõszereplésével.
Az érzelmi kötõdésben megnyilvánuló zavar az autizmus vezetõ tünete. Ezek a gyermekek nem igénylik a szociális kapcsolatokat. Inkább csak elviselik a gondoskodást, nem kezdeményeznek kapcsolatot, többnyire egyedül játszanak. Nem kezdeményeznek és nem tartanak szemkontaktust, gyakran a testi érintést is nehezen viselik. Nem igényelnek törõdést, odafigyelést, simogatást, beszélgetést. Még az enyhébb lefolyású esetekben is komoly gondokat okoz a kapcsolatteremtési zavar. Az iskolában hiányoznak a kortársi kapcsolatok, felnõttkorban nem sikerül párkapcsolatot kialakítaniuk, bár szexuális igényeik lehetnek. Kommunikációs zavar A kommunikáció zavara igen komoly hátrányt jelent. Ezek a betegek nem értik a mimikát, gesztusokat, ezeket nem is használják. Ha megtanulnak beszélni, akkor nem hangsúlyoznak, beszédük tagolatlan, monoton. Nyelvezetük fejletlen, beszédük gyakran érthetetlen "halandzsa". Önmagukról többnyire 2. vagy 3. személyben beszélnek. Gyakran használnak sztereotip szavakat, hangokat, gyakran különösebb értelem nélkül. Az autisták számára a környezetük elvárásai nem vagy alig megfejthetõek, a következmények kiszámíthatatlanok. A beszédet gyakran inkább zajnak, szavak halmazának érzékelik. Hétköznapi gesztusokat is fenyegetésnek élhetnek meg. Számukra a környezet állandósága, a körülöttük élõk minél kiszámíthatóbb viselkedése létfontosságú.
Képesek órákig ismételgetni ugyanazokat az egyszerû mozdulatokat, játékokat. Imádnak például tárgyakat pörgetni, akár órákon át. A társasjátékokat, szerepjátékokat nem igénylik. Gyakran kifejezetten ragaszkodnak bizonyos tárgyakhoz. Igénylik a megszokott környezetüket, napi ritmusukat, minden változtatásnak ellenállnak. A szokásos rutin megzavarása dühkitörést, heves indulatokat válthatnak ki. Többnyire jellemzõ a nagyfokú hangulati labilitás, gyakoriak a dühkitörések. Önmagukon relatíve gyakran ejtenek sebeket, hajlamosabbak fertõzésekre, szomatikus betegségekre
Csak remélni tudom, hogy egyszer megtalálják a gyógyítás módját és a kisfiú, aki miatt ez a cikk megíródott egészséges felnõtté válik .
Major Edit
Forrás: WEBBeteg Orvos szerzõnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter
