Ha az elmúlt kilenc év – a szocialisták és a DK esetében az elmúlt több évtized – nem gyõzött meg még mindenkit arról, hogy a hazai ellenzék alkalmatlan és méltatlan az ország vezetésére, reméljük, az Európai Néppárt és a Fidesz között kialakult purparléra, illetve a szerda esti kompromisszumra adott kéretlen reakcióik után ezt a felismerést már senki sem halogatja tovább. Ha csak a legutóbbi „élményeket” nézzük, persze komoly lecke volt a meztelen hassal fetrengõ Hadházy Ákos vagy az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes látványa, meg az elképesztõ parlamenti balhéparty is, ám a minapi megnyilvánulások újfent bizonyítják: ezek a fazonok nem ezen a bolygón élnek.
Kezdjük az éppen tíz éve és egy napja lemondott bukott miniszterelnök pártjával! Gyurcsányék most aláírásgyûjtésbe kezdenek Magyarország Európai Unióban való maradása érdekében. Egy olyan országban, ahol a tagság melletti társadalmi elkötelezettség az egyik legmagasabb az EU-ban, és akkor, amikor Orbán Viktor miniszterelnök egy észszerû alkuval visszaverte a Fidesz Európai Néppártból való kizárását követelõ szélsõliberális álkereszténydemokrata törpepártokat. Vagyis, kedves ellenzék: gyõzött. Tehát teljesen felesleges szignókat gyûjteni, ráadásul a május 26-i EP-választás eredménye nyomán könnyen lehet, hogy az EPP könyörög majd a Fidesznek. De ez még a jövõ zenéje!
Egyelõre itt van nekünk ez a szerencsétlen banda, amely most ünnepel, mondván, „kipenderítették” Orbánt – miközben napnál is világosabb, hogy nem ez történt. Nem is történhetett, hiszen a Néppártnak s különösen az Európai Bizottság elnöki székébe készülõ Manfred Webernek továbbra is nagyobb szüksége van a magyar tagpártra, mint fordítva. Akármit magyaráznak. Sebaj, szegény ellenzék azzal fõz, amije van. Vagyis készül a kõleves.
