A klinikán, ahol dolgoztam, az egyik doktornõ egyszer körbevezetett, és azt mondta, hogy az ott fekvõ gyermekek többségének csak az a baja, hogy cirókahiánya van, azért vannak ott, mert nem kapnak elég odafigyelést és törõdést. És ezt nem csak a gyerekekrõl lehet elmondani. Azt gondolom, hogy baj van az emberi kapcsolatokkal. Annyi kompromisszumot hoz valaki élete során, annyifelé kell alkalmazkodnia, hogy otthon már nem akar, viszont enélkül meg nem lehet együtt élni, így fel is borulnak a kapcsolatok. Nálunk a házasságok fele tönkremegy, elválnak, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az emberek szeretnének újra hinni benne, meg is próbálják megint, újraházasodnak, de nem megy, mert ahhoz sok lemondás kell.
Mert végül is mi a szeretet? Az, hogy a másik ember jó érzése, öröme fontosabb nekem, mint a sajátom. Vagyis az õ öröme nekem is öröm. Ez a dolog lényege, de ez nagyon könnyen sérül. Sikerre nevelünk, de arra nem, hogy kudarcok is jönnek az életben. Ez utóbbiakat rettenetes traumaként élik meg az emberek.
Ahogy Mérei Ferenc, a neves pszichológus szerint a sikeres élet titka nagyon egyszerû: nem kell mindig jól járni.
El kell fogadni, hogy vannak a vereségeknek, a bukásoknak, az életnek olyan szempontjai is, amelyeket az ember csak akkor láthat meg, miután kiütötték, és a földön fekszik.
A szerelem definícióját évszázadok óta nem sikerült még senkinek sem pontosan megfogalmaznia. Hogy mit jelentett Popper Péter olvasatában ez a mágikus szó, arról így beszélt:
„Elõször is szenvedély, tehát irracionális. Az egyetemen a hallgatóim mindig el akarták magyarázni nekem, hogy õk miért szerelmesek. Én meg mindig azt mondtam nekik, hogy gyerekek, ha õszintén akartok válaszolni, akkor a felelet mindössze annyi, hogy csak. Nem azért szeretek valakit, mert olyan szép szõke haja van vagy olyan gyönyörû kék a szeme, hiszen az van másnak is. A hallgatóim ez ellen mindig nagyon berzenkedtek, racionálisan próbálták bebizonyítani, hogy mi egy szerelem oka. Külföldön tanítottam, amikor az egyik csoportban egy lány elmesélte, hogy a fiúja átverte. A többiek felháborodva kérdezték tõle, hogy: „És, ugye kidobtad? Erre õ: „Nem, mert szeretem.” A többiek, megütközve a válaszán, tudakolni kezdték tõlem, hogy mi errõl a véleményem.
Megdöbbentek, amikor azt mondtam a lánynak, hogy te vagy az egyetlen felnõtt ember a csoportban. Én szerelmes lehetek egy engem tönkretevõ emberbe, és olyanba is, akit valamiféle érdek fûz hozzám. Ha igazán szeret valaki valakit, akkor a szeretetét, szerelmét nem köti feltételekhez. Ezért mondtam, hogy a szerelem irracionális szenvedély.”
Popper Péter
w
