Elcsábítva és kint hagyatva

2019-01-13 | Vélemény | Látogató: 0
A kezdet kezdetén, még szépreményû, tapasztalatlan ifjúként –szépségem és környezet hasznosságom tudatában – örömmel kezdtem szolgálni uramat és házamat... Mára viszont egyre gyakrabban utcán hagynak, napjaim és éjszakáim a reménytelen várakozásban telnek és „munkámért” még ellenszolgáltatást sem fizetnek!

Míg terhemet -a megbízható, helybõl érkezõ- nagy sárga autónak adtam a találkozásunk idõpontja -a kényszerû utcán töltött idõ- napra és percre pontosan kiszámítható volt.

Ám mióta a balsorsom elsodorta tõlem nagy sárga társamat, randevúink egyre több bizonytanságot hoztak. Már két találkozónk elmaradt, és fogalmam sincs, hogy merre jár és mikor láthatom ismét…

Hideg, fagyos éjszakákat töltök az utcán reménytelenségben, nehéz terhemmel. Ha valaki látná a városban az én régi hûséges nagy sárga társamat kérem  feltétlen mondja el neki, hogy telve reménnyel és túlcsorduló szelektívvel várom õt.

w

Megosztás