Sarlós Boldogasszony ünnepe

2023-06-02 | Budaörs
Sarlós Boldogasszony ünnepén a kereszténység arról az eseményről emlékezik meg, amikor Szűz Mária, méhében Jézussal, meglátogatta rokonát, az ugyancsak gyermeket -Keresztelő Jánost- váró Erzsébetet.

Az ünnep liturgikus neve ezért: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél” vagy latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis. A 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. vatikáni zsinatig, amikor is május 31-re helyezték át. Azonban néhány országban – így Magyarországon is – napjainkban is július 2-án ünneplik. S mivel ez a nap az aratás kezdetének ideje, ezért magyarul a Sarlós Boldogasszony nevet viseli.

A Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta, így tisztelve a Szűzanyát. A viszonylag kései ünnepet könnyű a többi Mária ünneptől megkülönböztetni: az aratás patrónája Szűz Mária. A pap megáldotta a szerszámokat, de ténylegesen ezen a napon nem dolgoztak.

Az ünnep eredete:

Szűz Mária Gábriel arkangyaltól megtudta, hogy Erzsébet nevű rokona, aki korban igen előrehaladott már, áldott állapotban van. A Szűz szolgálatával akarta őt segíteni, ezért indult el hozzá.

Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad” (Biblia Lk 1,3956)

Budaörsi vonatkozás:

A Farkasréti úti Starentanz kiskápolna búcsúnapja Sarlós Boldogasszony napján, július 2-án van.

Az 1808-ban épült kápolna nevének magyar fordítása: Seregélyek tánca. Nevét egy dűlőről kapta, amelyen szőlőt termesztettek. Építtetője Helly József volt, stílusa paraszt-barokk stílusú Mária kiskápolna. A műemlék-kápolna bal oldalán egy nagy üveg mögött látható egy félkörös festmény, amely 1912-ben készült és az Emmauszi tanítványokat ábrázolja. A festmény felirata: „Herr bleibe bei uns, denn es wir Abend!” – azaz „Uram maradj velünk, esteledik!”
A szentélyben látható dombormű címe Mária látogatása Erzsébetnél, alkotója Kádár Gabriella budaörsi keramikus, iparművész.

Egy régi , megható történetet olvashatunk a Budaörsi családok c. kötetben, amire néhai Berki Béláné Neubrandt Róza emlékezett: Amikor cipeltem a barackos kosarakat a Farkasréti úton és a Starentanz kápolnánál egy kicsit megpihentem, imádkoztam. Akkor láttam, hogy mennyire tönkrement a kápolna a háború alatt. Megfogadtam, hogy ha a férjem hazajön a fogságból, akkor megcsináltatom, rendbe hozatom. De mivel biztos voltam abban, hogy haza fog jönni, ezért hozzá is láttam. Megvettem a deszkákat és a vállamon cipeltem hazáig. Két nap múlva hírt kaptam, hogy a férjem életben van. Az összespórolt pénzecskémből ajtót, padokat csináltattam. A mamám terítőt horgolt az oltárra. Ekkor már levél is érkezett a fogságból. Aztán azon a napon, amikor felszentelték a felújított kápolnát, aznap délután – négy év után – hazajött a férjem. Láttam, hogy ott áll a kapuban katonaruhában, a nyomában három orosz katona. Kiszaladtam a gyerekekkel. Ő letérdelt, átölelte őket és sírva kérdezte: „Ők ami gyerekeink?” Borikát akkor látta először. Rózsika már öt éves lett időközben. Az orosz katonák szeme tele lett könnyel. Sarkon fordultak és elmentek.

s.k.

Megosztás