Ám ez az ünnep nemcsak a legnagyobb, hanem egyben a leghányatottabb ünnepe a magyar népnek.
István idején a törvénylátó napoknak, ítélkező, majd törvényhozó gyűléseknek, ahol az egész nemesség, a királyi tanács összegyűlt, többnyire augusztus közepén jött el az ideje. István király is augusztusban halt meg 1031-ben, és 52 esztendővel később szenttéavatásának napja is augusztus hónapra esett. A hónap huszadik napjára. Attól kezdve ezt a napot egyházi ünnepnek nyilvánították. A 18. században ez az ünnep kikerült valahogy az augusztusi egyházi ünnepek sorából.
Mária Terézia volt az, aki rendeletben írta elő, hogy ezen az augusztusi napon ismét ünnepeljék nagy királyukat a magyarok. A 20. századi két világháború között ez a nap lett a Trianon előtti Nagy-Magyarországra való emlékezés legfőbb ünnepnapjává. 1947-ben a kommunista párt nyomására ez a nap az „új kenyér ünnepévé” változott, majd két esztendő múltán, egészen 1989-ig az alkotmány ünnepe lett.
A Szent Jobbot – Szent István mumifikálódott jobb kezét, amely mindmáig jelentős katolikus ereklye -, ugyancsak Mária Terézia szerezte vissza hosszú tárgyalások után 1771-ben. Előbb Budán, később Esztergomban őrizték a kegytárgyat, majd visszakerült a budavári palota Zsigmond-kápolnájába. Már a 18. századtól kezdve tartottak körmeneteket az ereklyével, de augusztus 20-án, évi rendszerességgel csak a Horthy-korszakban. Akkor a Budai várban a Zsigmond-kápolnától a Nagyboldogasszony, azaz Mátyás templomig tartott a körmenet. A második világháború utolsó napjaiban a menekülő nyilasok innen vitték magukkal, de szerencsére igen hamar, már 1945-ben visszakerült az országba.
Szent István királyunk volt az utolsó magyar fejedelem és az első magyar király. Vajk néven született 969 és 980 között. Édesapja, Géza fejedelem halála után, 1000-ben koronázták Isten kegyelméből Magyarország apostoli királyává. Ettől kezdve, egészen a 20. századig hazánk államformája királyság volt. Az általa megindított új politikai iránynak és a kereszténységre való áttérésnek ellenszegülő embereket fegyverrel vagy békés úton hódította, és kegyetlenül megtorolt minden ez ellen irányuló lázadást. A magyarság tömeges áttérése a keresztény hitre már Géza fejedelem idejében elkezdődött, de István már a trónra kerülését követően kemény kézzel kényszerítette népét a pogány kultuszok feladására.
Szólnunk kell Szent István első törvénykönyvéről is, amely német mintára fogalmazódott, de figyelembe vette a sajátos magyar viszonyokat is. A király az állam szervezésével egy időben megszervezte a magyar keresztény egyházat. Az igen szigorú vallási kötelezettségek előírása mellett – a tulajdonviszonyok megváltoztatása érdekében – változtatott az öröklési szabályokon. A föld nagy része királyi birtok volt, amiből ő adományokat és tisztségeket juttatott híveinek. Kialakította a vármegyerendszert, pénzt veretett (dénárt és obolust), békét teremtett és adókat vetett ki. Elérte, hogy a nomád, vándorló életformát feladva népe letelepedjen, és ezáltal a földművelés és az állattartás legyen az emberek fő megélhetési forrása. Királysága alatt országa a zarándokoknak és a kereskedőknek is kedvelt útvonala lett. A világi hatalom központjául Székesfehérvárt jelölte ki, az egyházi hatalom székhelyét pedig Esztergomba tette. Egy érsekséget, hat püspökséget és három bencés kolostort alapított, ezáltal elérte célját; a magyar egyházat a Szent Római Birodalomtól függetlenül tudta irányítani.
István király a negyvenes éveiben, 1031-ben fogalmazta és írta le intelmeit Imre fiának. Jó időben, akkor tette ezt, amikor úgy látta, hogy „itt az idő, hogy téged puha kásával ne etesselek…” Intelmeiben a katolikus hit megőrzéséről, az egyházi rend becsben tartásáról, az igaz ítélet és a tanács gyakorlatáról, az imádság megtartásáról, a főpapok, a főemberek, az ispánok és vitézek tiszteletéről, valamint a vendégek és jövevények hasznáról is beszélt. Még az ima szövegét is leírta, hogy ha fia a templomba megy, miként imádkozzon. Minden olyan gondolat benne foglaltatott az Intelmekben, amit a király fontosnak tartott, ahogyan ő is élt. Ígéretet tett fiának: ha betartja parancsait, „nagy száma lesz éveinek…” De Isten másként rendelkezett. István királyunk mindkét fiát elvesztette és utód nélkül halt meg.
A legenda szerint Imre fia halála okán ajánlotta fel koronáját és országát Szűz Máriának az 1038-as esztendőben. Halála évében…
R. V
