Miklós valószínűleg 270 és 286 között született Patara kisvárosban,Kis-Ázsiában. 19 éves volt, amikor nagybátyja (szintén Miklós, myrai püspök) pappá szentelte.
A szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. A katolikus és a görögkeleti egyház szentje, a tengerészek, kereskedők, a gyógyszerészek, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élők segítője.
A legismertebb történet róla így szól: amikor megtudta, hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, a következőképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb, majd hasonló ,,égből jött” segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett.
Égi jel hatására Myra városa megválasztotta püspökének. Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait, részt vett a niceai zsinaton is.
Mikor pedig egy napon viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után — lecsillapítván a vihart is — biztonságban hagyta ott őket.
Egy esetben megmentett három ártatlanul vádolt katonatisztet. Ezeket koholt vádak alapján bebörtönözték és halálra ítélték. Miklós azonban Nagy Konstantinnak megjelent álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól.
Egyszer a vidéken éhínség volt, Myra kikötőjében pedig gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, és rakományuk a császári tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök tárgyalni kezdett a hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról csak száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, bizonyára nem fogják észrevenni a hiányt a császári ellenőrök. A kapitányok hajlottak a szóra, és átadták neki a kért gabonát, de amikor megérkeztek rendeltetési helyükre, a rakomány éppen annyi volt, amennyit Alexandriában behajóztak.
Mikor hosszú öregség után 343-ban vagy 350-ben meghalt, angyalok fogadták és vezették be a Paradicsomba.
Miklós azért tett jót, szerette a gyerekeket és a felnőtteket, azért osztotta szét gazdag örökségét, azért védte az igazságot, mert az Isten embere volt. Ha Miklós mögül kilopjuk az Istent, a lényeget lopjuk ki az ünnepből. Ahogy a karácsonyból, ha kihagyjuk Istent, akkor marad a béke, a család, a fogyasztás, a lakomázás, a vásárlás ünnepe.
Forrás: katolikus.hu
s.k.
