Szép magyar városok I. - Mosonmagyaróvár

2021-03-26 | Budaörs
Ebben a visszafogott, járványos időben talán szerzünk néhány kellemes percet Olvasóinknak, ha felidézzük egy-egy magyar városban tett régebbi látogatásunkat. Ha jártak már ott, jó felidézni, ha még nem, akár következő uticél is lehet. Mosonmagyaróvárról lesz most szó.

Mosonmagyaróvár 1939-ben jött létre Moson és Magyaróvár egyesítése révén. A település már a római korban lakott volt Ad Flexum elnevezéssel. E kistáj természetes kapocs Szlovákia, Ausztria és Magyarország között.
Mosonmagyaróvárnak állomása van a Bécs-Budapest (Párizs-Isztambul) nemzetközi vasútvonalon, területén fut össze a Hegyeshalom-Bécs felől érkező 1-es és a Rajka (Pozsony) felől jövő 150-es főút, és itt van leágazása az M1-es autópályának. Közúton Győrtől 39 km-re, Pozsonytól 34 km-re, Bécstől 84 km-re, Budapesttől pedig 160 km-re fekszik, s mind a magyar, mind az osztrák fővárosból könnyen megközelíthető közúton és vasúton is.

A történelem egy-egy szelete a legrégebbi időkből
Mosonmagyaróvár és környéke föltehetően az emberiség történetének korai szakaszától kezdve lakott volt, régészeti bizonyítékok azonban csak az i. e. 5. évezredtől kerültek elő. Területéről csak azóta vannak régészeti leletek, amióta a Kr. u. 1. század elejétől a későbbi Moson megye területét Pannonia részeként a Római Birodalomhoz csatolták. Ettől kezdve a birodalom határa a Duna mentén húzódott, amelynek a Mosoni-Duna mellett létesített katonai tábor jelentős stratégiai pontja volt.
Bár Ad Flexum létrehozásának elsősorban katonai indoka volt, a mellette kialakult település fejlődését segítette, hogy az itt átvezető hadi úton bonyolódott le a kelet-nyugati kereskedelem. A korszerű védővonal mögött nagyobb biztonságban érezte magát a katonaság mellett létrejött iparos- és kereskedőréteg is.
De ez is gyengének bizonyult, amikor 169-171 között a Duna bal partján élő germánok óriási erővel zúdultak a határra. E három év harcaiban szinte teljesen megsemmisült a limes és a tábor melletti település is. Később, a 3. században ismét fellendülés volt errefelé is, ebből az időből számos lelet került elő (ékszerek, edények, bronz- és kerámiatárgyak). A település lakossága ekkor 3000-4000 fő lehetett, s a katonai tábor a mai Magyar utcától a Károlyliget közepéig terülhetett el.
Valentinianus 375-ben bekövetkezett halála után a hunok támadásai menekülésre kényszerítették a lakosságot, s a későbbi longobárd majd avar uralom alatt a település és a tábor nagyrészt elpusztulhatott. Óvár elnevezése azt bizonyítja, hogy az Árpád-korban még létezhettek a római tábor és a település egyes részletei, s ezek képezték azt az alapot, amelyen a középkori város fölépülhetett.


Óvár várának építését az a Győr nemzetségbeli Konrád kezdte el, aki ezért IV. Bélától birtokokat kapott Moson megye területén. Kun László 1282-ben neki adta a mosoni vám királyi részének felét, hogy dicséretes várépítő tevékenységét tovább folytassa. Konrád – elsősorban birtokai védelmében – többször is a magyar király ellenségéhez, II. Ottokár cseh királyhoz, majd Albert osztrák herceghez pártolt, ezért a hűtlen főurat megfosztották Moson megyei birtokaitól, s bár jelentős érdemei voltak Óvár fejlesztésében, végül Baranya megyei birtokán halt meg. Az 1270-es 1280-as években épülhetett az óvári vár emeletes lakótornya és a város első román stílusú temploma is. 1291-től Óvár a magyar királynék birtokaként szerepelt.
1683-ban Bécs sikertelen ostroma után a visszavonuló törökök fölégették Mosont, Óvárt és a megye szinte valamennyi települését. Ekkor pusztult el majdnem teljesen a város levéltára, s vele a céhek okmányai is. Pedig 1640-től már tudunk itt működő nyereg- és szíjgyártókról, szűcsökről, dunai molnárokról, vargákról, kádárokról, gombkötőkről és a mosoni kötélverők céhéről. 1609-től a templom építésére a városi téglagyárban égettek téglát két évig.
Rákóczi fölkelése idején a kurucok nem tudták tartósan megvetni a lábukat a városban, s a szabadságharc bukása után a katonai jelentőségét elvesztett vár fölszerelését 1712-ben Pozsonyba szállították. A Habsburg birtok kormányzói az ellenreformációs intézkedésekre és az uradalom gazdasági erejére támaszkodva fokozatosan fölszámolták a város nehezen megtartott kiváltságait.

Az 1848-as márciusi magyar forradalom hírei hamar eljutottak Óvárra és Mosonba is. Czéh Sándor Der Emancipierte Satanas címmel a bécsi kormányt politizáló újságot adott ki, ez tekinthető az első Moson megyei periodikának. 1848 nyarán megszervezték a két település nemzetőrségét, amely kénytelen volt október 4-én visszavonulni Jellasich túlereje elől, a hátrahagyott 40 katonát azonban a felmentő magyar sereg huszárjai lekaszabolták. Október 23-án Kossuth Lajos mondott toborzó beszédet a főhercegi kastély erkélyéről. Decemberben Windischgrätz fővezér visszafoglalta a várost, s ezzel ismét tartós Habsburg fennhatóság vette kezdetét a két településen.

A leghosszabb ideig a kastélyban lakó és az óváriakhoz legközelebb álló személy Habsburg Frigyes főherceg volt, aki 1920-tól egészen 1936-ban bekövetkezett haláláig élt Magyaróváron. Mindennapi sétája közben szívesen eltársalgott alkalmazottjaival, vagy a ház előtt álló padon ülve üdvözölte az arra járó lakosokat.

Erre emlékezve készült el 2006-ban Habsburg Frigyes főherceg padon ülő szobra (Paulikovics Iván alkotása), melyet a Magyar utca torkolatánál helyeztek el.
1956. október 26-án az ÁVH határőrlaktanya elé vonuló tüntetőket két sortűz és kézigránátok fogadták. Ötvennél több halott és sebesültek tucatjai voltak a barbár megtorlás vétlen áldozatai. Október utolsó napjaitól a menekültek tízezrei mentek át a városon a nyugati határ felé.

A megfélemlített és bűnösnek kikiáltott városban lassan indult újra az élet. 1959-ben elkészült a város rendezési terve, amely a Moson és Magyaróvár közötti üres részen egy új városközpont létesítését tartalmazta. 1957-ben a mezőgazdasági akadémiát egyetemi rangú felsőoktatási intézménnyé minősítették, s a képzési idő 4 évre emelkedett.

A várárok hídján Fekete István író életnagyságú szobra (Trischler Ferenc) köszönti a látogatókat.

A Szent László tér ékessége a Szt. Gotthárd plébániatemplom, mely a XVIII. században épült. Az egyhajós templomot barokk belső jellemzi, altemploma Habsburg Frigyes főherceg és feleségének temetkezési helye. Az 1993-ban felállított Szent László-szobor Lebó Ferenc alkotása.

A város sétálóutcáján, a Magyar utcán érünk el a neogót evangélikus templomhoz, melynek hajójában Huszár Gál protestáns prédikátor emléktáblája látható. A templom közvetlen közelében állították fel 2004 júniusában a „Trianon-keresztet”, mely minden arra járót az első világháborút lezáró döntésre emlékeztet.

És még néhány kedves utcarészlet, mely jól példázza múlt és jelen találkozását, e hangulatos város lakóinak játékos kedvét.

SzK (Kép: SzK)

Megosztás