Az ókori Görögországban Szókratész széles körben ismert volt bölcsességéről. Egyszer egyik ismerőse rohant hozzá izgatottan, s ezt mondta:
– Szókratész, tudod mit hallottam Diogenészről?
– Na, várjál csak – mondta Szókratész -, mielőtt bármit is mondanál, át kell menned a hármas szűrőpróbán!
– Hármas szűrő? – kérdi meglepetten az ismerős.
– Igen – folytatta Szókratész, – mielőtt elmondod a Diogenészről hallottakat, szűrjük le, amit mondani akarsz. Az első szűrő az Igazság. Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?
– Nem – mondja az ember -, tulajdonképpen csak most hallottam!
– Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem. Lássuk hát a második szűrőt, a Minőséget. Amit hoztál, valami jó hír?
– Nem, sőt éppen ellenkezőleg…
– Szóval akkor te valami rosszat akarsz mondani Diogenészről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?
Az ember vállat vont, és egy kicsit már röstellte magát. De Szókratész folytatta:
– Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmész a Hasznosság szűrön. Tehát, amit Diogenészről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?
– Hááát… nem hiszem…
– Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó, és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani?
Az ember kissé zavarodottan és szégyenkezve odébbállt.
forrás:Krisztina
w