Ma már sok minden eszembe jut az első világháborúról. Például, hogy az érettségin azt a tételt húztam. És éppen azt az anyagot beszéltük át a barátnőmmel az iskolába menet.
Akkor már tudtam, hogy mindkét nagyapám harcolt az olasz fronton. Mindketten túlélték és haza tudtak jönni a családjukhoz. Az egyik szanitéc volt. Azaz: egészségügyi katona, aki elsősegélyt nyújt és segíti a harctéri sebesültek ellátását. Ő megsebesült.
Nagyapám a családjával. Szanitéc volt az I. világháborúban.
Később a férjem nagyapjáról tudtam meg meglepő dolgokat. Férjem gyermekkorában hallotta, miről beszélgetnek a katonaviselt felnőttek. Przemyślt, amit ők Bremislinek ejtettek, úgy emlegették, hogy: na, ott volt ám a kemény harc. Vérszivattyú. Nagyapa még hozzátette: Omszk, Tomszk, Novoszibirszk….Ugyanis fogságba esett, és sebesülten Szibériáig hurcolták. Azt meg az interneten kutatható adatbázisból tudtam meg, hogy a harcok során alsó-lábszár lövést kapott. Sajnos, azt már soha nem fogom megtudni, hogyan élte túl a megpróbáltatásokat és hogyan jutott onnan haza.
Kezembe került egy könyv, amit a papírgyűjtő konténerből halásztam ki: A nagy temető. (Przemysl ostroma 1914-1915). Azt már nem úgy olvastam, mint egy tankönyvet, hanem a valóság tárgyszerű leírását. Még jobban átéreztem azt a sok szörnyűséget – éhezést, hideget, életveszélyt –, amit a nagypapa és sorstársai átéltek. És miért? Már tudjuk a következményeket.
Néhány éve néhai Feldhoffer András kölcsönadta a polgári iskolai 1935(?) évi értesítőjét. Abban olvastam, hogy a tanulók megemlékeztek a magyar huszárok limanovai győzelméről. Sajnos, az én iskolai éveimben nem tanultunk erről.
Azóta már tudom, hogy egy nagy csata Galíciában Limanowa mellett zajlott le. A csata hadászati jelentősége abban állt, hogy a támadásban lévő „orosz gőzhengert” itt állították meg a magyarok. A lengyelek is nagy jelentőséget tulajdonítanak a győzelemnek, hiszen úgy tartják, hogy a magyar huszárok mentették meg őket az orosz uralomtól.
Meghatódva álltam a limanovai magaslaton, amikor öt éve, egy zarándokút alkalmával eljutottam az I. világháború keleti, véres hadszíntereire.
November 11-én 11 órakor az egész országban harangszó emlékeztet a 102 évvel ezelőtt befejeződött I. világháborúra, és imádságra szólít a kb. 650 000 hősi halált halt magyar katonáért.
Emlékezzünk rájuk, imádkozzunk értük!
s.k.
