Black Friday pénteken, Black Friday novemberben, Black Friday egész télen. Karácsonyi leárazások, újévi leárazások, húsvéti leárazások, nyári leárazások. Hatalmas akciók, zsíros promók, repkedő százalékjelek. Csak most, csak ebben az órában húsz százalékkal olcsóbb! Egyet fizetsz, kettőt kapsz! Jajdejó!
Élénk gyerekkori emlékem, amint az elhízással küszködő drága jó anyámat megannyi huncut dologra ráveszik a minden hájjal megkent tévéshopos hiénák, akik egy következetesen felépített módszertant alkalmazva győzködtek minket arról, hogy lehet a termékük nélkül élni, csak hát nem érdemes.
Aztán a zsírégető kapszulák és a fogyasztó övek után akciós késszett, szuperkukta, alakváltó párna, világító borsszóró és szirénázó körfűrész következett. Szépen gyűltek otthon a kacatok, és hát egyik termék se váltotta meg a világot, de legalább akciósan szereztük be őket, vagy kettőt kaptunk egy áráért. Ugye, egy egész nemzedéknek volt ez a kőbe vésett védőbeszéde.
A teleshopos adásokban csaliként bejátszott szürke videók hangulata szörnyen nyomasztó volt, miközben ezeket néztük, szinte epedeztünk a feloldozásért. A palacsintát odaégető, derekát fájlaló, garázsban vagy konyhában ügyetlenkedő szegényember sorsába könnyen beleéltük magunkat… gyakran járunk mi is így, de hát mit tehet az ember?
Ilyenkor pedig felcsillant egy apró reménysugár: egy termék, amelyik megoldást kínálhat a problémánkra. De hát ez túl szép, hogy igaz legyen.
A teleshopos házigazda mellett szereplő segédarc, vagy a bevágott jelenetekben megkérdezett jószomszéd is igencsak szkeptikus volt a termékkel kapcsolatban: „ez biztosan nem fog működni, az kizárt”. És láss csodát, végül mégiscsak működött. Ha a tévében látott kétkedőt meg tudták győzni, akkor tényleg tudhat valamit ez a cucc, nem?
Aztán fűszerként jött némi push marketing: a termék épp hatalmas akció alatt áll, ha most megvásárolod, féláron juthatsz hozzá, ráadásul egyenesen kettőhöz, és még ingyen ki is szállítják,
A stúdióban közben folyamatosan csörög a telefon, megállás nélkül érkeznek a rendelések, személyes történeteket hallhatunk olyanoktól, akiknek megkönnyítette vagy egyenesen megváltoztatta az életét a termék, a nézőben pedig aktiválódik a jó öreg FOMO, azaz a lemaradástól való félelem (fear of missing out), a szociálisan elszigeteltek, a szorongásos zavarokkal küszködők és a stresszesebb időszakon átesők pedig nagyon kiszolgáltatottak ilyenkor. Hiszen ők elsősorban érzelmi kapaszkodóra vágynak, azt viszont nem adják ingyen – ahhoz meg kell vásárolni a terméket.
Szóval teleshopos adások. Mai szemmel nézve annyira nevetségesnek tűnik az egész: a ripacskodó szereplők, a szürke videók, a teátrális hangulat, na és az, ahogyan huszonkilencszer is elmondják egy óra alatt, hogy ez egyszeri és megismételhetetlen ajánlat. Mégis, a dolog működött. Legalábbis sokaknál. Ha ugyanis elégszer hallunk egy mondatot egy műsorban, vagy elég sokat találkozunk egy hirdetéssel, amennyiben nem verte ki nálunk már az elején a biztosítékot, idővel rögzül bennünk, és könnyen a komfortzónánkba kerül.
A médiapiac közben átalakult, a digitális szintugrás miatt a televíziós értékesítés is egyre inkább háttérbe szorult, és úgy tűnt, a teleshopos műfaj szembenézhet lassú haláltusájával, miközben az online világban kevésbé jártas, a magányos óráikat tévé előtt előszeretettel töltő idősebb polgárokról még azért lenyúznak némi bőrt. Egy korszak lezárul, könyveltem el magamban. Akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy egy még sötétebb, még bestiálisabb éra veszi kezdetét, amely a sokkal tudatosabb és felkészültebb vásárlókat is játszi könnyedséggel húzza a csőbe.
Ma már az okos telefon mindig nálunk van, már bárhova magunkkal vihetjük. Bármikor bármit megrendelhetünk. Ez pedig mindent megváltoztatott.
Forrás: Player
(s.k.)
