Megismerkedünk a terület múltjával, a különleges, közönséges, vagy éppen károsan elterjedt, invazív növényekkel, és a gyerekek nagy örömére a fűben, a bokrok között rejtőzködő rovarvilággal.
Az idén a Törökugrató déli lejtőjét borító kiserdő volt a séta helyszíne.
Mesterségesen telepítették be egykor ezt a területet, ezüstfát, feketefenyőt, a
lejtő alján akácot ültettek ide katonás sorokban, aztán amikor már szépen
megerősödtek a fák, tanösvényeket, erdei tornapályát alakítottak ki benne, így
bejárhatóvá vált. Sokan járnak ide futni, kutyát sétáltatni, néhol már új
ösvényeket is kitapostak a fák között.
A szárazság bizony ezt a kis erdőt sem kímélte, a feketefenyők sorra száradnak,
dőlnek ki már évek óta, az akácok is pusztulnak, de mégis, hány apró jelét
fedezhetjük fel a teremtett világ csodálatos öngyógyító képességének! A ritkuló
fenyves aljnövényzete évek óta egyre fajgazdagabb, a környékből megérkeznek
a szelek szárnyán a juharfák, a virágos kőrisek magjai, a madarak hozzák a
fagyal, a veresgyűrű som, a sóskaborbolya terméseit, és az utóbbi években már
apró tölgyfák is előbújtak a sűrűben, a szajkók áldásos magvető
mesterkedésének köszönhetően…
Aljnövényzet 2012-ben
Aljnövényzet 2026-ban
Az idén ezek közül is sok kiszáradt, már nyáron elkezdte a leveleit hullatni
némelyik juhar, veresgyűrű som, idejük se lesz a lombszíneződésre, szinte
pánikszerűen szabadulnak meg a hirtelen zörgősre, szürkére száradt leveleiktől,
hogy a párologtató felületet csökkentsék a szárazságban, de a sarjakkal,
magvakkal egyaránt terjedő cserszömörcéknek láthatóan még az idei keserves
aszály sem ártott!
A cserszömörcék szinte teljesen ép lombozattal készülnek az októberi csípős
éjszakákra, ragyogóan fényes nappalokra, heteken át csak a sárga, a narancs, a
bíbor árnyalatait próbálgatják majd sorra, míg végül november elején elkezdik
hullatni a legsötétebb leveleket. Érdemes a következő hetekben többször is
kilátogatni ide, megcsodálni ezt a színjátékot!
De miért ennyire fontos a cserjéknek, hogy az őszi lombszíneződés ilyen
szépen, tempósan, az ember számára látványosan menjen végbe? Mi történik
ilyenkor a levelekben?
A lombhullató fák, cserjék ősszel a klorofillt, a zöld színanyagot lebontják,
visszagyűjtik a levelekből a fás részekbe, hiszen jövőre is szükség lesz rá.
Ilyenkor tűnnek elő a maradék, kevésbé értékes sárga, vörös színanyagok. De
milyen különös, ha visszagondolunk a rügyek tavaszi kihajtására, többnyire
sötét bíborszínűek a kemény rügypikkelyek közül kifelé törekvő
levélkezdemények, aztán az aranysárgán át jut el a zöldig a levélke, ha már
átjárja a napsugár! Akkor ez csak pár napig tartó színjáték, ősszel azonban jóval
lassabban, látványosabban zajlik le mindez visszafelé. A fa a felesleges
salakanyagokat, mérgeket is kiválasztja ilyenkor a levelekbe, így szabadul meg
tőlük, rábízza a hulladék kezelését, az újrahasznosítást az avart lebontó apró
talajlakó lényekre.
A fűzfák, nyírfák, juharfák az idén, úgy tűnik, elvesztettek sok zöld színanyagot
a nyári részleges lombhulláskor, és a méregtelenítést is kisebb hatékonysággal
tudják csak elvégezni. Ez bizonyára legyengíti a fákat, a rügyek raktárai nem
tudnak teljesen feltöltődni, jövőre gyengébben hajtanak ki, a betegségek,
kártevők is hamarabb megtalálják őket. De a melegkedvelő, szárazságtűrő
cserszömörcék alatt nyáron alig találtunk hullott leveleket, és az is látványos,
hogy a felkopaszodott, száradó feketefenyők, erdeifenyők közé is egyre
erőteljesebben bekúsznak sarjaikkal, láthatóan jól érzik magukat, számukra
kedvezően alakul a klíma, és erről gyorsuló terjeszkedésükkel látványosan
tanúságot is tesznek!
Azt is figyeljük meg az őszi séták során, hogy mit üzennek viselkedésükkel,
szárazságtűrésükkel, egészséges fejlődésükkel, gyors terjedésükkel a
környezetünkben élő fák, bokrok, örökzöldek? A klímaváltozás alkalmazkodást,
folyamatos újratervezést követel a kertészkedőktől is, a cserszömörce a jövő
egyik sikernövényének mutatkozik, ha az autópályák rézsűjében, az
erdőszéleken, a száraz dolomitsziklákon szemléljük szívós helytállását.
A séta végére még egy igazi őszi csemegét is tartogatott az útszéli bozótos,
ízletes termésekkel teli sóskaborbolya-bokrokat dézsmálhattunk, mint egykor a
szomjas vándorok, akik bizonyára jobban ismerték a gyógynövényeket, vad
gyümölcsöket, mint a mai kirándulók. Van még az erdőszélen sokféle
gyógynövény, csipkebogyó, kökény, galagonya, a Természet patikája szinte
egész évben nyitva áll előttünk!
Lechner Judit
