Bár kisszámú hallgatóság gyűlt össze, nekik jól esett a világ és környezetünk hangos zűrzavarában elcsendesedni, hálát adni azokért, akik életüket adták a hazánkért.
Az emelkedett hangú ünnepi beszédet F. Megyesy Péter mondta.
Tisztelt emlékező közönség!
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége jubileumi kiadványának címével kezdem a megemlékezést, mely így hangzik: „Mert nem csak magadnak születtél.”
Nem történelmi események felidézésére, hanem azok üzenetére, jeleire szükséges figyelnünk. Így nem veszünk el a részletekben, de kapunk ezáltal maradandót és arra érdemes továbbadandót.
Magot jöttünk vetni, a hálaadás magját, hogy megtanítsuk utódainknak: csak ez a termés hozhat nemes jövőt népünknek.
Mindenek előtt azonban fontos a helyzetelemzés: a miért ennyien kérdésre a választ keressük. Talán nem is tudjuk olyan magasra tenni megbecsülésünket Hunyadi János iránt cselekedetéért, mint azt méltán megérdemelné.
Történelmünk hitvány hazudozói az értékeink elhallgatásával kívánják minél gyalázatosabbnak bemutatni múltunkat, kultúránkat. Ismerjük! Vedd el a múltját, letargiába döntheted jelenét és kilátástalanságba taszíthatod jövőjét. Tudjuk ezt. Merjük ezt kimondani! Tegyünk ez ellen cselekvéssel!
A történelmünk ranglétráján méltatlanul emelkedésre vágyakozó kívülállóságok – helyesebben: alávalóságok – egyre nagyobb szorgalommal gyűjtik a kultúránk alacsonyabb rendűségét bizonyító hazugságokat. Az ilyen történelem-szemlélettel mételyezett ifjúságot meg akarják fosztani attól az érzéstől, amelyet hazaszeretetnek hívunk.
Hunyadi János szobra előtt állva személy szerint tesszük fel a kérdést: Mi mit köszönhetünk az ő személyének? Lássuk!
Azokat a cselekedeteket, amelyek nyomán a mai napig bennünk tudott oldódni, öröklődni egy érzés, amit mi úgy ismerünk, hogy hazaszeretet.
A Teremtő üzenetét hordozó erő – mármint a szeretet – költözött dicső őseink küzdelme árán szívünkbe, lelkünkbe.
A meghamisított, elhallgatott történelem sem tudta – tudja – ezt a felülmúlhatatlan érzést kitörölni életünkből. Az ismeretek tényszerűségének kiiktatása sikertelen vállalkozás. A szeretet ereje képes a legtöbb jó felé irányítani figyelmünket. Ezét van az a megmagyarázhatatlan érzés, hogy az ismeretek hiányában lévő embertestvéreinkben is feloldhatatlan kohéziós erővel tör elő az összetartozás vágya: egy olimpiai érem megszerzéséért, egy Európa bajnokságon elért eredményért, egy magyar kutató-feltaláló felfedezéséért, egy közadakozás alkalmával tanúsított szolidaritásért. Törekedni arra, hogy a ma tévesen értelmezett racionalitás figyelmen kívül hagyásával egy cselekvő Isten képhez hasonlítsunk. Megfelelni annak az üzenetnek, mely így hangzik: saját képére és hasonlatosságára teremtettünk általa. Földi és mennyei hazaszeretet adhat boldogságot.
Hunyadi Jánosnak fogantatásától fogva állandó küzdelem jellemezte életét. Édesapja kun vezérek leszármazottja volt. Édesanyja vállalta a reá nehezedő nem könnyű terhet, János fia felnevelését. A gondoskodó körülmények és személyek segítették Jánost, hogy azzá váljon, amivé lett. A gyermekkor és ifjúkor gyötrelmei nem gyengítették, hanem egyre karakteresebbé erősítették. Jellemző, hogy egyik csatavesztése után egy hétre megsemmisítő vereséget mért az ellenségre.
Hunyadi János Nándorfehérvárnál felszította magában és társaiban a tüzet, s egy hetven éves öregember – Kapisztrán János – segítségével egész Európát megmentette a muzulmán törököktől. Ennek köszönhetően vagyunk azok, akik vagyunk. A kereszt áll, a világ forog.
Van mit tanulnunk, és tanuljunk is! Eddigi életünk harcedzetté tett bennünket. Használjuk ki, éljünk vele bátran! Segítsük egymást, hogy az idő, mely megadatott számunkra, ne múljon el, hanem teljen hazánk és népünk boldogulására.
Urunk, köszönjük hálás imával Hunyadi Jánost és Kapisztrán Jánost hős vitézeivel együtt.
Utóirat
Vannak, és ha vannak, felismerjük-e a mai kor Hunyadi Jánosait, Kapisztrán Jánosait és a hős vitézeket?
Ne csak nézzünk, hanem lássunk is, és becsüljük meg a ma értékeit, hogy ezzel segítve a jövőt boldogabbá tegyük.
Egy csendes imával kössük össze a dicső múltat a jelennel, hogy az is dicsőséges legyen.
Úgy legyen!
Ámen
Szabó István lantművész a harcokról és a hősökről szóló.16. századi műveket adott elő, énekével kísérve, amelyeket mindig szívesen hallgatunk.
Majd Fejéregyházi Sándor a csoport nevében koszorút helyezett el a szobor talapzatára ezzel a felirattal: „A nándorfehérvári diadal nem emlék, hanem bennünk él.
Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Budaörsi Csoportja 2020.07.25.”
A köztünk lévő Varga János plébános úr is hozzáfűzte gondolatait ahhoz a nemes küzdelemhez, amit nem szabad soha elfelejtenünk.
A Himnusz eléneklésével zárult az ünnepség.
s.k.
Kapcsolódó cikkünk: https://minalunk.hu/budaors/44817/
Iskolásoknak is jó szándékkal ajánljuk EZT a felvételt.
