Apponyi Albert gróf (1846-1933), az első világháborút lezáró béketárgyalások magyar küldöttségének vezetője 1920. január 16-án Párizsban – Magyarország érdekében – mondott trianoni védőbeszédet melynek  részleteiből idézünk. Forrás MTI

 

Apponyi Albert gróf, a magyar küldöttség vezetőjeForrás: Wikimedia Commons

 

Apponyi Albert gróf (középen, cilinderben) a párizsi béketárgyalásokonForrás: Wikimedia Commons

Legyen-e öngyilkos azért az ország, hogy ne haljon meg?

Apponyi Albert  beszéde elején kifejtette a győztes hatalmaknak: “(…) tétovázás nélkül nyíltan kimondom, hogy a békefeltételek, úgy amint Önök szíveskedtek azokat nekünk átnyújtani, hazám számára lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlannak látszanak“. ”

Az új határokat következetesen úgy húzták meg, hogy a vasúti fővonalak az új Magyarország területén kívülre essenek Forrás: OSZK

Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg” – folytatta a magyar küldöttség vezetője.

Versailles, Nagy Trianon kastély, 1920. június 4., délután 16 óra 30 perc. A kép közepén Apponyi Albert . (Képkocka korabeli filmfelvételből)Forrás: Wikipedia

Az első világháborút lezáró trianoni diktátum feltételeit

a magyarok részvétele nélkül határozták meg

az 1919-20-as párizsi békekonferencián, amelyen a győztes nagyhatalmak Európa új rendjéről döntöttek.

A “békecsinálók” (balról jobbra) a versailles-i béketárgyalásokon: David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök, és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnökForrás: Wikimedia Commons

Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot,

dokumentumok és térképek segítségével mutatva be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is hangoztatva – teljesen hatástalanul.

Állva írta alá az okmányt, tiltakozása jeléül

A békefeltételeket még 1920 májusában adták át a magyar delegációnak, amely azokat elolvasva lemondott.

Nagy-Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosója, a La galérie des Cotelles. Itt írták alá a szerződést Forrás: Origo

A diktátumot ezután Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter 1920. június 4-én, délután látta el kézjegyével a versailles-i Nagy Trianon-kastélyban,

a tiltakozás gesztusaként Benárd ezt állva tette meg.

 

A magyar küldöttség megérkezik a trianoni békediktátum aláírására Forrás: Wikimedia Commons

Délelőtt 10 órakor – az aláírás kitűzött időpontjában –

Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái,

az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek.

Kétharmadára csonkították az ország területét a „békecsinálók”

A szerződés kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették.

A magyar küldöttség elhagyja a Trianon palotát, a békeszerződés aláírása után Forrás: Wikimedia Commons

A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához,

Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához,

Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala vármegye nyugati pereme, a Muraköz és baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva vármegyéből kapott területeket.

Clemenceau Wilson amerikai elnök társaságában a párizsi békekonferencián Forrás: Pixels

Összességében a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát.

A konferenciaterem, ahol Apponyi gróf elmondta “Magyarország védőbeszédét”Forrás: Wikimedia Commons

A trianoni szerződés az etnikai állapotokat, az 1910. évi népszámlálási adatokat sem vette figyelembe,

így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra, felük összefüggő tömbben a határok mentén.

(Forrás: MTI)