Sokáig dolgoztam egy irodában ahol egy tükör lógott a falon. Minden nap belenéztem mi tagadás elég gyakran. Majd egy másik munkahelyre kerültem, de egy alkalommal kb. 6 év után meglátogattam régi kolegáimat és bementem abba a szobába is ahol évekig dolgoztam. Minden úgy volt ott, ahogyan az én időmben. Az íróasztal, a szekrény, a fotelek és a tükör is ott lógott a falon. Belenéztem és megdöbbentem. Az én tükörképem nézett rám ugyan, de már nem ugyanaz az arc nézett vissza, mint hat évvel az előtt.. Ha ezentúl a változásokat akarom látni magamon, bele fogok nézni egy rég nem látott de általam sokat „látogatott „ tükörbe”. S ez lesz az igazi vélemény rólam, magamnak.
Sokunk jó vagy rossz szokása, hogy ha régi ismerőssel találkozunk sok esetben az udvarias Hogy vagy ? kérdés után a második kérdés a következő: Mondd, nagyon megöregedtem?
Ez az, amit sosem szabad feltenni, mert nem várt meglepetésben is részünk lehet. Egy ismerősöm története figyelmeztet arra, hogy ezt a kérdést sosem tegyük fel. Egyrészt azért, mert általában úgysem kapunk őszinte választ, a másik lehetőség azonban a színtiszta igazság is lehet, ami nem minden esetben kedvező.
Egy idős ismerősömhöz bekopogott egy rég nem látott fiatal rokon, majd beszélgetni kezdtek.. Kávészürcsölgetés közben felhangzott a kérdés: Mondd, nagyon megöregedtem? És elhangzott a nem várt válasz : Nagyon, mondta a fiatal rokon. Elképzelhető a hatás, ami semmihez sem hasonlítható.. Mert tegyük szívünkre a kezünket, milyen választ várunk. Csakis szépet és jót. De ha a valóságot halljuk az bizony fájhat és örökre emlékezetes marad akár egy életre.
Ezért tehát azt ajánlom, ha korunkról akarunk meggyőződni, nézzünk bele egy régen nem látott tükörbe, és az meg fogja mondani az igazat.
Major Edit
