A Vasárnapi értesítőben ezt olvashatjuk: „A valamikori gazdagon és csodálatosan díszített virágszőnyeges ünneplésünk ebben az esztendőben is elmarad, de egy kisebb útvonalon az úrnapi körmenetet megtartjuk. Az úrnapi négy sátrat helyettesítendő állomások közül az első a Jézus-szíve oltárnál lesz, a második a kerti Szent Vendel szobornál, a harmadik a Mindszenty szobornál, míg a negyedik újra a templomban, a Szűzanya-oltárnál. A körmenet a templomból a főkapun fog kimenni, és a Szent Vendel szobor felé tart, majd a Mindszenty szoborhoz. A templomon kívüli útvonalat katolikus iskolánk gyermekei virágszirmokkal hintik fel. A szentmiséket Úrnapján reggel ½ 8-kor, délelőtt 9-kor és 11 órakor tartjuk.”
A körmeneten a 9-es misén vehetnek részt a hívők.
Az Úrnapja Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe. Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, Magyarországon a következő vasárnapon tartott főünnep.
Története messzi időkre nyúlik vissza. 1246-ban ünnepelték meg először Úrnapját Lüttich városában.
IV. Orbán pápa (1261–64) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét (ostyaabroszt) megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.
Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.
Ausztriában, Németország és Svájc bizonyos részeiben, Brazíliában, Dominikában, Horvátországban, Lengyelországban, Spanyolországban, Trinidad és Tobagóban és Portugáliában munkaszüneti nap.
Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, vagy a diakónus majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. (Magyar Kurír )
Budaörsön több mint 250 éve – a németek betelepülése óta – élő hagyomány az úrnapi virágszőnyeg. Egykoron a Hauser-, a Kubik-, a Wendler-, és a Braun család állított oltárt. Ma a Boros-Borsos-, a Hauser,- a Ritter,- és a Dauner családok folytatják ezt a megtisztelő feladatot.
Fotók a régmúlt és a közelmúlt körmeneteiről:
s.k.