A Budaörsi Nyugdíjas Polgári Egyesület lelkes kis csapata elindult, már nem először, hogy lássa a vadlúd-sokadalmat, november utolsó szombatján.
Gyermekkori kedves emlékeim között őrzöm azt a képet, amikor vadlúdcsapatok húztak el az égbolton, V alakban, gágogva. Néha egy-egy lemaradt, az riadt hangadással adta tudtára a többieknek, hogy jön.
Amikor dél körül megérkeztünk a tó partjára, már álltak a vendéghívogató falatozók, étel-ital kínálatukkal. A madárbarát – egyesületek sátrában egész nap természetfilmek peregtek az ország nemzeti parkjairól, a védett madarakról, életmódjukról. Jó volt látni, hogy sok családot vonzott a színvonalas program.
Készül a vasalt lepény.
Közben a parton is élénk élet folyt. A kisállat – bemutató érdekelte a gyerekeket, felnőtteket egyaránt.
A műsorvezető fiatalembertől hasznos információkat tudtunk meg, humoros történetekkel fűszerezve.
Tata méltán lehet büszke a természeti csodára. Ritkaságszámba megy, hogy egy város területén megbújó tó ilyen csodás madárparadicsommá változik.
A különleges madár – pihenőhely nyugalma érdekében Tata Önkormányzata példaértékű lépésre szánta el magát: rendeletbe foglalták, hogy a városban még szilveszter idején is tiltott tevékenység a petárdázás és a tűzijáték.
A tudósító azt is elmondta, hogy ilyenkor a vadludak a környező területeken, 15-20 kilométeres körzetben, csapatosan „legelnek” a szántóföldeken. Ha alkonyattájt mégsem érkeznének vissza, akkor annak az lehet az oka, hogy tovább maradtak táplálkozni, vagy megérezték a közelgő hidegfrontot és délebbre vonulnak. Adott egy jó tanácsot: jobban halljuk a magasan repülő ludak gágogását, ha mindkét tenyerünkből kagylót formálunk és a fülünk mögé helyezzük, megnövelve azt.
Vadludakra várva.
Ahogy ment lefele a nap, egyre többen lestük az eget és vártuk a vadlúdcsapatokat. Végre megérkeztek az elsők. Ott, ott! 9 – óra magasságában! – mutogattunk az égre. Jöttek, hosszú sorban, vagy V alakban. Némelyik csapat leszállt, mások eltűntek egy sötét felhő mögött. Alkalmaztuk a nemrég megszerzett ismeretet, és valóban sokkal jobban hallottuk a hangjukat.
Megérkeztek!
Ha nem is sötétült el az égbolt a madarak tömegétől, nem csalódtunk. Kellemes napot töltöttünk együtt, jól éreztük magunkat. A rendezvény létrejötte a több mint száz szervezőnek, önkéntesnek, előadónak, árusnak, kiállítónak, és Tata város Önkormányzatának köszönhető, Már a vonaton tervezgettük, hogy jövőre is elmegyünk.
s.k.
fotó: Török Mária
