Mözst 1989-ben Tolnához csatolták, annak várossá nyilvánításával egyidejűleg. Hivatalosan Tolna-Mözs a város neve, de az ott élők következetesen külön használják a megnevezést. Mözs rendelkezik sváb hagyományokkal. Története sok ponton találkozik a budaörsiekével.
Mözs vegyes lakosságú. Az 1686-os évtől kezdve, a török kiűzése után szlovákok, 1720-1780 között németek települtek ide, akiknek jelentős részét 1946-1947-ben kitelepítették Németországba, ezután Felvidékről, Erdélyből és a Délvidékről települtek ide magyarok.
Első állomásunk a Tolnán található Kulturális Központ volt, ahol Fülöp Mónika és Józsa Jácint, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és helyettese már várt.
Az igényesen felújított épületkomplexum 1880-tól legénységi huszárlaktanya volt, aztán a szovjet hadsereg költözött be. Napjainkban a létesítmény legfőbb előnye a több funkciós működtethetőségben rejlik, ez teszi képessé az intézményt teljes körű közművelődési, sport és múzeumi feladatok ellátására.
2015 szeptemberében nyitotta meg kapuit a “MAG-Ház” mint turisztikai látogatóközpont és műszaki-kulturális bemutatóhely, mely egy speciálisan tolnai kulturális örökségrendszert kíván bemutatni. A térség valamikor „malom-nagyhatalom” volt, beleértve a vízi szállítást is.
A barátságos muzeológus fiatalember megismertette csoportunkkal a folyamatot, amíg a búzából liszt lesz, a mindennapi kenyerünk alapanyaga. Egyben ismeretet kaptunk a malomipar fejlődéséről, a kézimalomtól a száraz-, a vízi- és a gőzmalomig. Vidám perceket szereztek bátor tagjaink, akik meghajtották a kézi- és a vízimalom kerekét.
Ugyanitt, az emeleten csodás fotókiállítást láthattunk a vízivilágról.
A program szerint időben megérkeztünk a Nagyboldogasszony templomhoz. A barokk stílusú épület lábazatán jól látható volt, hogy a 18. században felhasználták a régi köveket. Imáink után a Lyra Dalkör tagjai énekeltek németül és magyarul.
Innen gyalog lesétáltunk a Duna-partra, az egyik holt-ágnál kialakított szabadidő parkhoz. Rendkívül népszerű a helyi és a környékbeli lakosság körében is.
Játszótér, szabadtéri fitnesz eszközök, futó- és egyéb sportpályák is várják az ideérkezőket. A csupán pihenni vágyóknak pedig a holtág és páratlan természeti környezete szolgálhat kikapcsolódásként.
A mözsi katolikus templom megtekintését sem hagyhattuk ki.
Ebédre a mözsi kultúrházban vártak. Helyi , három fogásos specialitásokat kínáltak. Bőséges és finom volt.
2007-ben pályázati pénzből és sok-sok társadalmi munka segítségével az önkormányzat által biztosított helyiségekben alakították ki a Falumúzeumot. Az épületben három kiállító szoba található. Ezek közül egy-egy a német nemzetiség, illetve az erdélyi magyarok szobabelsőjét, népviseletét mutatja be. A középső szobában a konyha és a használati tárgyakat tekintettük meg. A helyi németség közadományaiból berendezett tisztaszoba bútorai, eszközei a múltnak megfelelően őrzik a németség házainak emlékét. Az első szobában bibliai témájú festmények és a komódon elhelyezett imakönyvek, búcsúkból és zarándoklatokról hozott emléktárgyak tanúskodnak az itt élők mély vallásosságáról.
Csoportunk hölgytagjainak érdeklődését a szebbnél szebb ruhákat viselő babák keltették fel. Mint megtudtuk, azokat az idegenvezetőnk- Koncz Jánosné édesanyja – Rikker Teréz varrta. Micsoda kézügyesség és szakértelem kellett a horgolt harisnyák elkészítéséhez!
Megtekintettük Verseghy Ferenc fazekas, a Népművészet Mestere alkotásait. Munkásságával a több száz évvel ezelőtti habán kézművesség értékeit menti, egyben—saját művészetével ötvözve— tovább is fejleszti azt.
Délutáni programunkba borkóstolás volt beiktatva Szekszárdon, a pincesoron. Méghozzá a háromgenerációs Sárosdi-pincészetben.
A szekszárdi borvidék a Tolna-Baranyai dombság és a Duna-menti síkság között terül el. E borvidék kitűnő adottságú dűlőin a család 1990-ben kezdte meg a gazdálkodást mindössze néhány négyszögöl zweigelttel és kékfrankossal beültetett területen. Az első években mindössze 1500-3000 palackot értékesítettek. Ma már 20 hektár szőlőterületen dolgoznak, és boraik jelen vannak az ország számos borkereskedésében. Mint megtudtuk, a tőkétől a palackozásig – mindent maguk végeznek.
Elégedetten, élményekkel telve szálltunk fel a buszunkra és indultunk haza.
Búcsúzáskor hálás köszönetet mondtunk a szervezőnknek, Dr. Bradean-Ebinger Nelu elnökünknek és segítőinek. Továbbá Görgényi Gábor buszvezetőnek a biztonságos utazásért.
Fotó: Gacs Judit
s.k.
