Nem tudják, hogy ugyanez a gyerek egy másik szituációban képes akár egy félórán át is keservesen sírni. A szülőknek nincs választási lehetőségük. És a gyerekek sem mindig olyanok, amilyennek megálmodták őket. A szülőknek meg kell tanulniuk a saját gyerekeiket… Rá kell jönniük, meg kell tanulniuk, tapasztalniuk, hogy a szeretetükön túl hogyan kezeljék őket, milyen bánásmódot alkalmazzanak. Az alábbiakban azoknak szeretnénk egy kis segítséget nyújtani, akiknek érzékeny, vagy túl érzékeny gyerekeik születtek. Ilyenkor sokszor előfordul, hogy bizonyos helyzetekben teljesen tanácstalannak és tehetetlennek érzik magukat.
Az ilyen gyerek már születésekor fogékonyabb az ingerekre. Nem csak arra ébred fel, ha a szomszéd már fél órája flexel, hanem arra is, ha három háztömbbel odébb egy kutya azt mondta: vauvau… Összerezzen a zajra, a fényre. Zavarja a pólójába bevarrt címke és elsírja magát, ha a Bogyó és Babócában eltörik a dongófiú lába és nem mehet a farsangi mulatságba. Ő sajnálja a kisegeret, akit elkapott a cica, belegondol, beleérzi magát a történetbe. Az átlagosnál több ingert vesz fel és próbál feldolgozni, ezért sokszor még álmában is csak „feldolgoz”, mocorog, beszél, felriad, forgolódik. Bátortalanok és visszahúzódóak.
Az érzelmi hullámvasutak nála erőteljesebbek a sírásból a kacagásba és vissza. A hisztik is gyakoribbak, mert őt felkapja az érzelmi hullám, az indulat, és elviszi messze. Az érzékeny gyerek nem bírja a túlingert. Nem csak a nagy-, de a kisbevásárlást is nyűgösen tűri, az ingerszegénységet viszont nagyon élvezi.
Zűrösebb, jövős-menős, ingergazdag napok után ő igényel néhány napot, amikor minden a megszokott „unalmas” menetben telik. Vele hosszan kell beszélgetni és velős kérdéseket tesz fel.
Könnyen elsírja magát, s bár gyorsan vigasztalódik, újra és újra visszatér az őt megríkató emlékhez. Keménységgel nála semmire se mész. A falak, a tilalmak, a durvaság őt csak magába fordítja.
Úgy érzi, nem értik meg. Pedig ő pontosan tudja ám, mit szeretnél tőle. Félszavakból is érti, tudja, ismeri még a rezdülésedet is. Őt nem fogod becsapni, nála a képmutatás,
az „úgy csinálok, mintha…” trükkök egy pillanat alatt elvéreznek. Vele akkor értesz szót, ha a szavaid és a tetteid összhangban vannak egymással.
Úgy tűnhet, nehéz érzékeny gyermeket nevelni, mert ő nem az, aki átszalad az életen,
akit meg lehet vigasztalni egy nyalókával és egy puszival. Ő nem az, aki beáll a sorba és elfogad egy sor értelmetlen szabályt, csak azért, mert ő mindennek a mélyére megy, nagyot kanalaz belőle és egyenként ízlelgeti a falatokat.
És pont ez a képessége teszi őt különlegessé: ő észreveszi a szép fákat az erdőben, élvezi a finom ételeket, értékeli a szép tárgyakat, a különleges élményeket. Ő olyan, mint a kis gyorsfolyású patak, aki jobbra-balra szalad és egy kis szellő is könnyen ki tudja mozdítani a medréből. Szülőként abban segíthetsz neki, hogy te vagy a part, aki mellette áll és segít, hogy a hullámok ne csapjanak túl. Te vagy, aki biztonságot nyújtasz neki és segítesz benne a nagy hullámokat lesimogatni. Te vagy az, aki támogatod, hogy a benne rejlő sok-sok érzést ki tudja adni rajzolással, gyurmával, zenével, tánccal, mozgással – vagy bármivel, ami segít megfejteni a benne rejlő rejtvényeket.
Az érzékeny gyerekeket mi szülők azért kapjuk, hogy megmutassák nekünk a világban rejlő apró szépségeket, mindazokat, amik mellett a hétköznapokban csak elrohanunk. Ők apró felkiáltójelek, akik felhívják a figyelmünket mindarra, ami miatt igazán szép az élet.
R. V.
