„Szent Márton 316 körül Savariában született, a mai Magyarország területén fekvő római városban. Olaszországban nőtt fel. Szülei előkelő emberek voltak, s ahogy az akkoriban szokás volt, a római isteneknek áldoztak. Apja tiszti rangú zsoldoskatona volt.
Márton tíz éves kora körül kezdett érdeklődni a keresztény hit iránt. Szülei akarata ellenére jelentkezett a keresztségi oktatásra.
Amikor a fiatalokat császári rendelettel kötelezték a katonai szolgálatra, az akkorra tizenöt éves Mártonnak is esküt kellett tennie a császár mellett. Majd három évig katona volt, mielőtt megkeresztelték volna. Katonai szolgálata idején is bizonyította a keresztség iránti komoly vágyát, s életmódjával is hitelesen tanúsította meggyőződését: segített a betegeknek és a szomorkodóknak, támogatta a szegényeket, megosztotta velük ételét és ruháját, zsoldjából pedig csak annyit tartott meg magának, amennyire feltétlenül szüksége volt. Márton az evangélium szellemében élt, és nem aggódott a holnap miatt.
Isten embereket hív meg szolgálatára. Ismeri szívüket és vágyaikat. Hívó szava sokféle hangban szólal meg, és sohasem hallgat el. Isten az életünk eseményein és találkozásain át szólít meg minket, titokzatosan vagy egyértelműen, bátorító vagy kihívó szóval, telve szeretettel és végtelen türelemmel.”
(Kismartoni Egyházmegye, Szent Márton füzet – Közös elmélkedés Szent Márton életéről szentírási szakaszokkal II.- részlet)
A képen: Szent Márton kútja Szombathelyen
(SzK)
