Pilinszky János
Az egyik említésre méltó kötet Pilinszky János nevéhez fűzödik. A József Attila- és Kossuth-díjas költő, a huszadik századi magyar irodalom egyik legjelentősebb, katolikus tollforgatója. A Húsvét című kötet 2009-ben jelent meg a Nap Kiadó jóvoltából, Hafner Zoltán válogatta egy kötetbe a költő húsvét témakörében megjelent írásait. Jézus feltámadásának ünnepéről
a költő így írt: „A keresztény húsvét a mindenség legcsendesebb, s leghatalmasabb detonációja, a feltámadt Krisztus, s vele az egész teremtett világ dicsősége és megújulása.”
Ann Wroe
A brit Ann Wroe, a középkor kiváló kutatója egy kissé más szemszögből közelít a húsvéthoz. Poncius Pilátus című könyvében életre kelti az embert és a mítoszt. Antik forrásokból merít, hogy megmártózhassunk a bibliai Júdea világában, amelyet a szeszélyes és féktelen Tiberius császár ural, majd bemutatja a Jézus ellen zajló tárgyalást és annak ellentmondásosságát – az ítéletvégrehajtó szemszögéből.
Jézus ellentétpárja, a húsvéti történet antihőse, a csúfondáros, szkeptikus Pilátus történelmi alak, aki megragadja a képzeletünket. Egyesek számára szent, másoknak az emberi gyengeség megtestesítője, és vannak, aki a politikus archetípusának tartják, aki kész akár embert is áldozni a stabilitásért.
Popper Péter
De ha már Pilátusnál tartunk: a magyar irodalomban is fellelhető az alakja, egy magyar szerzőt is megindított ez a korszak. Popper Péter így ír a Pilátus testamentuma című könyvéről:
„Ma már – több kiadás után – talán elmondhatom az Olvasónak, hogy minden írásom közül ezt a könyvemet szeretem a legjobban. Tulajdonképpen regény, de igyekeztem tudásomhoz mérten kortörténeti alapossággal foglalkozni a rómaiak által Júdeának nevezett provincia vallási életével, a Második Templom idején, Pontius Pilatus prokurátorsága alatt. A téma – a kereszténység megszületése, a Názáretből (akkori nevén Nócerből) származó rabbi Jesuá Há-Nocri, vagyis Jézus alakja, és viszonya ősei vallásához, – engem ma is állandóan foglalkoztat. Számomra a korszak szereplőinek lélektani helyzete is rendkívül érdekes: egy művelt római tisztet Júdea helytartójává emel a sors. Idegenkedik a számára barbárnak tűnő zsidó vallásos kultusztól, de mégis egyre inkább bevonódik a messianisztikus eszme vonzáskörébe.”
Vermes Géza
A passió című kötetében Vermes Géza, az Angol Tudományos Akadémia tagja, a szenvedéstörténetet teszi alapos vizsgálat tárgyává. Az evangélium szövegét elemezve sorra veszi a passió egyes stációit, és a tőle megszokott alapossággal és lenyűgöző háttértudás birtokában igyekszik minél közelebb kerülni a történetileg hiteles történethez. Nincs okunk kételkedni abban, hogy mintegy kétezer évvel ezelőtt Jézust, a karizmatikus gyógyítót halálra ítélték és kivégezték.
A maga idejében ez az esemény nem számított kirívónak: egész Palesztina forrongott, és az éles zsidó-római ellentét következtében a hatóságok gyakorta túl hevesen reagáltak. Ez a kivégzés azonban beláthatatlan következményekkel járt: Pontius Pilátus döntése nyomán máig tartó fejlődésnek, terjedésnek indult egy vallás, mely időnként meglepő módon alakította a világ történetét. Ha elolvasod A passiót, megtudod milyen keveset tudtál eddig valójában a passióról.
Haim Cohen
A keresztre feszítést felelevenítő könyvek egyik legjobbja minden bizonnyal Haim Cohen könyve, a Jézus Krisztus pöre. Haim Cohen Izrael egyik jól ismert személyisége. Jeruzsálemi ügyészként kezdte, az Izraeli Igazságügyi Minisztérium vezérigazgatója is volt, aztán Izrael főügyészeként folytatta pályafutását. 1952-ben igazságügy miniszter, 1960-tól pedig Izrael Legfelső Bíróságának volt az elnöke. Az ENSZ emberi jogi bizottságában képviselte Izraelt; elnöke volt a Héber Egyetemnek, tagja hágai nemzetközi bíróságnak és egy ideig az Emberi Jogok Nemzetközi Intézetének igazgatója volt Strassbourgban.
Szerinte egy mai jogász feljogosítva érzi magát egy csomó kérdés feltételére: ki tartóztatta le Jézust? A zsidók, a rómaiak, vagy együtt? Kinek a parancsára? Mi célból és kinek a rendeletére vitték a főpap házához? Mi történt ott? Igaz-e, hogy a szanhedrinnek nevezett nagytanács – a zsidó bölcsek törvényszéke – aznap éjjel összeült? És mi célból? A főpap folytatott-e vizsgálatot Jézus ügyében? Ha igen, a szanhedrin tagjainak jelenlétében hallgatták-e ki? Mit akartak ezzel a vizsgálattal, és milyen eredménnyel járt? Miért adták a zsidók Jézust Pilátus kezére? Vajon a zsidók illetékesek voltak-e főbenjáró ügyekben ítélkezni? Vagy csak jobbnak látták a végrehajtást a római megszállókra hagyni? Mi történt a római helytartó palotájában?
Végül pedig egy vers: Babits Mihály Húsvét előtt című megrendítő és felemelő versének egy részletével kíván mindenkinek áldott ünnepeket és feltámadást a szívekben a minalunk.hu.
Babits Mihály: Húsvét előtt
…nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:
mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem tűri géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérízű szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyű Malomnak,
mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
múltak acél híteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:
én mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érzeni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,
kisebzett szájam és a szók
most fájnak e szájnak:
de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelújja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, búzát,
bort a feledésre!
Ó béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra,
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, búzát,
bort a feledésre!
R. V.
