A jelenlegi válsághelyzet mindannyiunkat próbára tesz. Újraértékeljük a prioritásainkat. Újra felfedezzük, mennyire fontosak a szeretteink, az egészségünk, a természetben töltött idő. Szembesülünk azzal, mennyire függünk az óriásláncok kínálatától, országunk egészségügyi szolgáltatásának színvonalától, a média tájékoztatásától, és rádöbbennünk, mennyire ki vagyunk szolgáltatva a munkáltatóknak, a tőzsdei árfolyamoknak, a különböző pénzügyi folyamatoknak.
Most a legfontosabb feladat, hogy nemzeti és nemzetközi szinten is összefogjunk, és legyőzzük a vírust. Ehhez egyéni és közösségi szinten is fegyelmezettségre, felelősségvállalásra van szükségünk. Magunkért, egymásért. Hallgatnunk kell a tudományra, a szakemberekre.
A következő hónapokban a világ kormányai irtózatos összegeket fognak elkölteni arra, hogy életben tartsák a gazdaságot.
Az elmúlt hetek rengeteg új gondolatot, érzést, félelmet és reményt hoztak az életünkbe. Fogjuk fel úgy ezt a válságot, mint egy vészjelzést, ami arra figyelmeztet: itt az ideje elindítanunk azokat a társadalmi és gazdasági változásokat, amelyekkel megelőzhetőek a mostaninál is katasztrofálisabb válsághelyzetek.
Az életünk, biztonságunk, jövőnk a tét.
Vegyük észre, hogy a kevesebb is elég. Ne pazaroljunk! Nem kicsinyesség,ha a vízzel, az energiával, a „földi javakkal” takarékoskodunk.
A járvány minden borzalma ellenére jó dolgokat is hozott. A tény, hogy nem élhetünk tovább úgy, ahogy eddig. Biztató, hogy sokakból a lehető legjobbat hozta ki. Büszkeségtől dagadó kovászok és házi kenyerek lepték el a közösségi oldalakat. Megtanulunk abból ételt készíteni, amink van. Meglátjuk, hogy mi az, amire tényleg szükségünk van, a haszontalan tárgyaink pedig értéküket vesztik. Sokan csíráztatásba, palántázásba fogtak, hogy minél több dolgot tudjanak maguknak megtermelni, és vannak, akik minden este 8-kor kiállnak az ablakukba, hogy megtapsolják a hétköznapi hősöket, akik odakint értünk harcolnak. Az új világ felépítéséhez azonban mindannyiunknak munkához kell látnunk.
Forrás:Greenpeace
