Zarándoklat Makkosmáriára 2024-ben

2024-09-30 | Budaörs
Vasárnap reggel a Templom téren a plébánia előtt szép számmal gyülekeztek a zarándokútra indulók az óvodás korúaktól a szépkorúakig. A „derékhadat” a Mindszenty József Római Katolikus Iskola diákjai, tanárai és a szülők alkották.

Michelberger Mátyás, az út szervezője örömét fejezte ki, hogy napjainkban is folytatódik elődeink szép hagyománya. Ne is hagyjuk veszendőbe!

Varga János nyugalmazott plébános úr áldását adta az útrakelőkre, majd elől a keresztet és az iskola tábláját vivő gyerekek után hosszú sorban elindultunk.

Voltak könnyebb -nehezebb útszakaszok, de tempósan együtt haladt csapatunk a piros turistajelzésen. Útközben Michelberger Mátyás két történetet mondott el. Az egyik történet a XVIII. századba nyúlik vissza. 1731-ben egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában fekvő szőlőjébe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette. Hamarosan sokan kezdték látogatni ezt a helyet.

A másik történet még korábbi, a a török időkből való, miszerint a visszavonuló török sereg többszáz foglyot vitt magával. A muzulmánfogságba esett keresztény rabok kiszabadulásáért az Egyház rendszeresen imádkozott, majd a trinitáriusok (a Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett rendjének tagjai) pedig magukat adták cserébe – életüket is áldozva – a foglyok szabadságáért. Magyarországon különösen a Makkosmária búcsújáróhelyen tisztelik a Fogolykiváltó Boldogasszonyt, és ez idő szerint is hozzá imádkoznak a „foglyokért és a megkötözöttekért”: az alkohol, a kábítószer, a dohányzás, a testiség, a pénz és a szerencsejáték rabjaiért. Azokért is, akik szenvednek miattuk (családjaik), akik felszabadításukért fáradoznak, hogy kikerüljenek a szenvedélyek rabságából.

Az Angyalok Királynéja kegytemplom tágas kertjében fogadták a híveket. A misét Spányi Antal megyéspüspök celebrálta.

– Van miért könyörögjünk és van miért hálát adjunk – ezek voltak az első szavai. Majd prédikációjában a mai kor embereire leskelődő veszedelmekről szólt. A fiatalok modern eszközöktől való függőségéről, a szenvedélybetegek rabságáról, a házastársak közötti türelmetlenség kiküszöböléséről. Nagyon aktuálisak voltak püspök atya gondolatai.

Orgonaszó mellett elénekeltük a Pápai és a Magyar Himnuszt, végül a Boldogasszony Anyánk egykori himnuszunkat.

A zarándokokat egy kedves vendéglátással, agapéval lepték meg a szervezők.

A hazafele vezető utat ki gyalog, ki autóval tette meg, lélekben feltöltődve. Bízva abban, hogy jövőre is eljövünk.

Fotó: M.K.Sz.

s.k.

Megosztás