Michelberger Mátyás, az út szervezője örömét fejezte ki, hogy napjainkban is folytatódik elődeink szép hagyománya. Ne is hagyjuk veszendőbe!
Varga János nyugalmazott plébános úr áldását adta az útrakelőkre, majd elől a keresztet és az iskola tábláját vivő gyerekek után hosszú sorban elindultunk.
Voltak könnyebb -nehezebb útszakaszok, de tempósan együtt haladt csapatunk a piros turistajelzésen. Útközben Michelberger Mátyás két történetet mondott el. Az egyik történet a XVIII. századba nyúlik vissza. 1731-ben egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában fekvő szőlőjébe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette. Hamarosan sokan kezdték látogatni ezt a helyet.
A másik történet még korábbi, a a török időkből való, miszerint a visszavonuló török sereg többszáz foglyot vitt magával. A muzulmánfogságba esett keresztény rabok kiszabadulásáért az Egyház rendszeresen imádkozott, majd a trinitáriusok (a Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett rendjének tagjai) pedig magukat adták cserébe – életüket is áldozva – a foglyok szabadságáért. Magyarországon különösen a Makkosmária búcsújáróhelyen tisztelik a Fogolykiváltó Boldogasszonyt, és ez idő szerint is hozzá imádkoznak a „foglyokért és a megkötözöttekért”: az alkohol, a kábítószer, a dohányzás, a testiség, a pénz és a szerencsejáték rabjaiért. Azokért is, akik szenvednek miattuk (családjaik), akik felszabadításukért fáradoznak, hogy kikerüljenek a szenvedélyek rabságából.
Az Angyalok Királynéja kegytemplom tágas kertjében fogadták a híveket. A misét Spányi Antal megyéspüspök celebrálta.
– Van miért könyörögjünk és van miért hálát adjunk – ezek voltak az első szavai. Majd prédikációjában a mai kor embereire leskelődő veszedelmekről szólt. A fiatalok modern eszközöktől való függőségéről, a szenvedélybetegek rabságáról, a házastársak közötti türelmetlenség kiküszöböléséről. Nagyon aktuálisak voltak püspök atya gondolatai.
Orgonaszó mellett elénekeltük a Pápai és a Magyar Himnuszt, végül a Boldogasszony Anyánk egykori himnuszunkat.
A zarándokokat egy kedves vendéglátással, agapéval lepték meg a szervezők.
A hazafele vezető utat ki gyalog, ki autóval tette meg, lélekben feltöltődve. Bízva abban, hogy jövőre is eljövünk.
Fotó: M.K.Sz.
s.k.
