A közeli Makkosmária Budakeszi határában a leggyakrabban látogatott kegyhely volt hajdanában. Az 5-6 kilométernyi távolságot már a nagyobbacska gyerekek is meg tudták tenni. Elöl haladt mindig egy erőteljesebb férfi a kereszttel, időnként váltották egymást. Templomi zászlókat is vittek magukkal. Az út során énekeltek, imádkoztak Szűz Mária iránti megbecsülésük jeléül.
Hosszabb útvonalat jártak meg azok, akik Pesthidegkút határába, a II. kerületi Máriaremetére zarándokoltak a Kisboldogasszony tiszteletére felszentelt templomhoz. Erre az alkalomra általában a nyár végén került sor, amikor a nagy munkák befejeződtek a földeken. Hajnali négy óra körül indult a menet, a plébános és az előimádkozó vezetésével. Időnként pihenőt tartottak az út során. A szentmise végeztével, az magukkal vitt ebéd elfogyasztása és a vásárfia – kegytárgyak – beszerzése után visszaindultak. A falu határában már rájuk esteledett, akkor gyertyát gyújtottak és úgy fejezték be útjukat. Testben elfáradtak, de lélekben feltöltekeztek és az együtt töltött idő, a hasonló élmény jótékony hatással volt a közösség életére.
Ezt az utat, akik megengedhették maguknak, féderes kocsival is meg szokták tenni.
A legtöbb régi budaörsi család őriz egy-egy emlékképet az ausztriai Mariazellből.
„Andenken an Mariazell” áll a csoportkép elé helyezett táblán, amin még a dátum is jól látható. Egyéni felvételek is készültek, vagy olyanok, ahol rokonok álltak a fényképész masinája elé, például a keresztlány a keresztmamájával, nagyszülők az unokával. Ezeket a fotókat aztán nagy becsben tartották, legtöbbször bekeretezve a sublóton kaptak helyet a tisztaszobában. A több napos utazásra szervezetten indultak el a budaörsiek, eleinte lovas kocsival, később a Szigeti Ferenc vezette Kurir-busszal. A zarándoklaton általában részt vett a község egyik papja, és néhányan az elöljáróság közül. Jelentős esemény volt ez akkoriban, nem csoda, hogy ünnepi harangszóval fogadták a hazatérőket.
Néhai Bajor Bertalan ifjú korában a barátaival kerékpáron tett ausztriai körutazást, amelynek egyik úti célja Mariazell volt. „Már nagyon vágytam látni – mesélte – hiszen oda a budaörsiek rendszeresen elzarándokoltak.”
„A budaörsiek számos alkalommal felkeresték a franciaországi Lourdes-t és az olasz fővárost, Rómát is, így igen távoli vidékekre is eljutottak.” – olvashatjuk a Budaörsi lexikonban.
Előre visz. Lépésről lépésre egyre közelebb a Cél felé. De mi a cél? Látjuk-e? Értjük-e? Lépésről lépésre közelebb kerül. Lassan-lassan kirajzolódik. Egyre jobban látjuk, egyre jobban értjük. Ezért érdemes haladni. Ezért érdemes zarándokolni. (Fülöp püspök atya)
s.k.
