Amit mi megosztunk, az a jéghegy csúcsa.
Nem is hinnéd, de most megmutatjuk neked.
Szeretnénk, ha egyszer és mindenkorra átalakulna a hozzáállásod.
Ha megértenéd, hogy miért tesszük ezt.
Ez itt a rendőrség eltűnt személyeket gyűjtő adatbázisa: https://www.police.hu/hu/koral/eltunt-szemelyek.
Fontos megjegyezni, hogy a hatóság a rendelkezésre álló fényképállományból dolgozik – amelynek többsége igazolványkép –, így annak naprakészségét nem tudja biztosítani.
Néhány a sok közül:
Aljas ember- és drogkereskedők kényszerítettek szexmunkára egy 14 éves lányt Bagon
Kimentették a 17 éves lányt, akit Ausztriában kényszerítettek prostitúcióra
Prostitúcióra kényszerítette a nőket: külföldről hazatérve csaptak le a zalai futtatóra
Emberkereskedelem miatt vettek őrizetbe egy férfit Pocsajban..
stb …a teljesség igénye nélkül.
Reméljük, hogy már máshogy látod, te, aki eddig azt írtad, mert azt hitted.
Azt tudjuk, hogy a rendőrök erőn felül teljesítve tesznek meg mindent, hogy minden rendben legyen, de sajnos nem állhat mindenki mellett egy.
Mégis, a statisztikák azt mutatják, hogy az eltűnt személyek többsége előkerül — köszönhetően a rendőrök kitartó munkájának és annak a rengeteg embernek, aki nem sajnálja megosztani ezeket a felhívásokat.
Ezért is kérünk mindenkit, hogy ha felismertek valakit az itt megosztott eltűntek közül, ne kommentben jelezzétek, hanem értesítsétek a rendőrséget. Köszönjük, hogy segítetek!
Gyakran, szinte minden eltűnt fiatalról szóló rendőrségi felhívás alatt megjelennek a kommentek:
„Biztos csak bulizik valahol.”
„Elszökött a dílerével.”
„Most kommentelt és röhög, hogy keresik, nem is tűnt el!”
„Csak lelépett a gyermekotthonból, Svájcban dolgozik…”
„Miért kell ezekkel teleszórni az oldalt?”
És őszintén?
Néha igazuk van.
A legtöbb esetben maguktól mennek el valahová, anélkül, hogy a szeretteiket vagy az értük felelősséggel tartozó személyeket beavatnák.
Valóban vannak fiatalok, akik egy jól sikerült buli után máshol ébrednek, akik dacból elszöknek otthonról vagy az intézetből, mert elegük van, vagy akik olyan életet élnek, ami felett mi, a fotelből könnyen pálcát törünk, mert nem értünk egyet vele…
És?
És mi van azzal a 12 éves lánnyal, akit a szülei és a kistestvére várnak haza sírva? Azzal a 16 éves fiúval, akit egy rossz társaság rángatott bele valamibe, amiből egyedül nem tud kiszállni? Vagy azzal, akit tényleg bántalmaztak, elraboltak, vagy aki egyszerűen csak segítségre szorul, de nem tud kérni?
Mi, akik ezeket a felhívásokat megosztjuk, nem vagyunk bírák.
Nem a mi dolgunk ítélkezni egyetlen fénykép alapján arról, hogy ki érdemli meg a segítséget és ki nem. A mi dolgunk, a mi közös felelősségünk, hogy esélyt adjunk.
Egyetlen megosztás. Pár kattintás. Neked szinte semmibe sem kerül, de valakinek az életet jelentheti.
„Soha senkit nem találnak meg?”
Természetesen ez nem így van.
Szerencsére – köszönhetően a rendőröknek és a közösség munkájának – szinte mindenkit megtalálnak. Róluk minden alkalommal születik bejegyzés, azonban a személyiségi jogok védelme érdekében ezek a bejegyzések legfeljebb egy napig vannak jelen a Facebook-oldalunkon, eltorzított képpel.
A zene, ami generációknak égett a fülébe és a retináján keresztül az agyába
Sokunknak ismerősen cseng a Csellengők című televíziós műsor, amely eltűnt fiatalokat próbált felkutatni. A műsor főcímzenéje a Soul Asylum „Runaway Train” című dala volt, ami nem véletlen. A dalhoz készült eredeti, amerikai videóklipben valódi, eltűnt és elrabolt gyerekek fotóit és adatait mutatták be. A klip végén pedig ez a mondat állt:
„Ha láttad már ezeket a gyerekeket, vagy te is közéjük tartozol, kérlek, hívd ezt a számot”
A kampány döbbenetesen sikeres volt. A videónak köszönhetően több tucat eltűnt fiatalt találtak meg és juttattak haza a családjához. A klip bebizonyította, hogy a közösség ereje és a széles körben terjesztett információ igenis életeket menthet.
Egy megosztás lehet az egyetlen remény
Ma a közösségi média a mi „Runaway Train”-ünk.
Egy rendőrségi felhívás megosztása nem kerül semmibe, mégis hatalmas erővel bír. Lehet, hogy pont a Te ismerősödnek ismerőse látja meg azt a fiatalt egy buszon, egy aluljáróban vagy egy boltban, akit a családja kétségbeesetten keres. Lehet, hogy a mi cinizmusunk és ítélkezésünk az, ami megakadályozza, hogy egy fontos információ eljusson a megfelelő helyre.
Ezért kérünk mindenkit, hogy mielőtt ítélkezne, gondoljon a háttérre. Gondoljon a szülőre, aki órák óta a telefon mellett ül. A testvérre, aki a közös szobában az üres ágyat nézi. Arra, hogy a felszín alatt egy olyan emberi dráma húzódhat meg, amiről fogalmunk sincs.
Mi továbbra is rengeteg felhívást fogunk megosztani.
Mert hiszünk abban, hogy minden egyes eltűnt ember mögött egy történet van. És minden megosztás egy esély arra, hogy annak a történetnek ne tragédia legyen a vége.
Forrás: Zsaruhírek
