Mint mindig, most is sok újdonságot fedeztünk fel – természetesen jól előkészítve mind a három napot. Nem csalódtunk sem a helyekben, sem a minket kedvesen fogadókban.
Többen terveztük, szerveztük az utat, így több ember szíve-vágya teljesült – és az út színes, változatos lett.
Első megállónk az ismert Duna-parti város, Paks volt. Többen megtekintették az atomerőmű látogatóközpontját, aki viszont már járt ott, tett egy szép sétát a Duna-parton. A rekkenő hőség ellenére felmentünk a Gárdonyi-kilátóhoz is, majd a belvárosi cukrászdában megkóstoltuk a finom fagyikat és az országtortát…
Makovecz Imre csodálatos Szentlélek-templománál találkoztunk ismét, melynek „égigérő” tornya, szimbólumai, faszobrai mindig nagy hatással vannak rám. Ilyenkor nemcsak katolikusnak, de magyarnak is érzem magam…
Egy igazi művészet- és vallástörténeti kincs, a grábóci Szent Mihály Arkangyal szerb ortodox templom következett az erdővel borított dombok között megbújó kis községben. Az első szerzetesek Dalmáciából, a törökök elől menekülve kerültek ide 1580-ban, az itt élő szerb családok kérésére telepedtek le. Első kis fatemplomukat már 1580-ban felépítették, majd 1587-ben a völgyben a másodikat, már kőből és márványból. Szőlőt, gyümölcsfákat ültettek, könyveket, ruhákat, kegytárgyakat Oroszországból hoztak.
Patakon átívelő kőhíd vezet az egyemeletes kolostorhoz és a templomhoz. Jobbra látható a kútház, forrásának csobogó vizét meg is kóstoltuk. A kolostortól keletre emelkedik a templom. A történelem viharai nem kímélték az épületeket és a szerzeteseket, de 1981 és 1987 között az addigra teljesen lepusztult, már-már életveszélyes állapotban lévő templomot és a kolostorépületet is renoválták.
Ma már nem képeznek itt szerzeteseket, a legnagyobb ünnepre, a Száborra, azonban július elején belföldről és külföldről egyaránt érkeznek szerb ortodox hívők. A templom nyitva áll és megcsodálható a gyönyörű ikonfal is.
Bonyhádon átutazva nem hagyhattuk ki harcos tábornokunk, Perczel Mór szülőházát sem. Az 1848-49-es szabadságharc dicső hadvezére, neves politikus, önkéntes száműzetése után itt fejezte be életét – és még részt vehetett Bonyhádon az 1848-as forradalom 50. évfordulójának megünneplésén is!
A szép első nap élményeivel gazdagodva kora este értünk szállásunkra, az erdők övezte Kardosfa Hotelba, ahol finom vacsorát kaptunk és a „wellness”-lehetőségeket is élvezhettük.
Második napunkon nem kalandoztunk messzire, fő célunk Kaposvár megismerése volt. Természetesen e napon sem maradt ki a lelki gazdagodás és a természet közeli kirándulás sem.
Kaposvár csodálatos város, nemcsak küllemében, hanem – lelkes lokálpatrióta idegenvezetőnk szavaiból is kicsengően – szellemében is.
A város híres szülötte Rippl-Rónai József, aki patikussegédből lett Munkácsy párizsi tanítványa, majd tehetséges festő. Többször visszatért Kaposvárra, majd 1908-ban feleségével végleg a Róma-hegyi villába költözött. Sok művészbarát látogatta itt őket. Jellegzetes kalapjával, szamár húzta kocsijával gyakran feltűnt Kaposvár központjában.
De Rigó Jancsi is itt zenélt a régen lebontott Magyar Király Kávéházban az 1870-es években. Több játékos, kedves szobor előtt mentünk el és mindenről azt hallottuk: ezt szeretik a kaposváriak, így döntöttek a kaposváriak, ezt akarták a kaposváriak …Minden építménynek, színnek megvan a szimbolikus jelentése, amit ismernek is a helybeliek. Csak egy példa: Mivel a Giro d’Italia országúti kerékpárverseny a városon haladt át májusban, ennek tiszteletére ebben az évben minden közteret rózsaszín virágok borítanak…
Megnéztük a Városháza dísztermét, elsétáltunk a felújított, pompás színházépülethez és kis keserűséggel jegyeztük meg: bárcsak mi is sok mindenre büszkék lehetnénk városunkban…
A lelki élmények Szűz Mária efezusi házával folytatódtak: na, nem kellett Efezusig elmennünk, csak Kaposfüredre, ahol egy magánház kertjében áll Mária házának hű mása. A ház egy néhai atya jószándékából, pápai jóváhagyással épült civil összefogással, és ma is a Mindszenty József Kongregáció Remeteség Egyesület gondozásában van. Megtudtuk, hogy a gyengélkedő Wittner Máriának is fontos ez a hely, így közösen imádkoztunk érte. Akkor még nem tudtuk, hogy a Teremtő hamarosan magához szólítja őt.
Délutánunk a természeté és egy ringató tavi élményé volt: a Deseda tó melletti Fekete István Látogatóközpontba mentünk. A kiállításon találkozhattunk Vukkal, Kelével, sok szép kis állattal, majd két turnusban kis hajóutat tettünk a tavon. Ezek után jól esett az esti pihenés.
A harmadik nap reggelén elhagytuk szállásunkat, hogy kis kitérővel hazafelé induljunk. Somogyvár, ahol Szent László királyunk alapította hazánk egyik legtekintélyesebb monostorát, kiemelt uticélunk volt.
A modern látogatóközpont interaktív eszközökkel mutatja be a kort, de még látványosabb és szívet melengetőbb a hatalmas apátsági romterület. Többen közülünk a háromemeletes kilátóból csodálták meg a monostor alaprajzát és a szemet gyönyörködtető panorámát.
A tűző napsütés és kánikula maradt (ki gondolta volna augusztus végén?), de nem tágítottunk kitűzött uticéljainktól. Az ősi Andocsra, a csodatévő Szűz Mária kegyhelyre kora délután értünk. Andocs már a tatárjárás előtt lakott hely volt, sok viszontagság és a török hódoltság után a ferences atyák az 1716. szeptember 3-án kelt püspöki leirat szerint négy fővel vonultak be Andocsra. Új kolostorukat 15 évig építették, a mai barokk épületegyüttes 1745-ben készült el.
Szűz Mária és a Kis Jézus szobrát szokás ruhába bújtatni, amelyet a hívek általában hálájuk, imameghallgatásuk vagy jeles ünnepük alkalmából ajándékoznak a templomnak. Ezekből a csodaszép ruhaneműkből már több szobányi gyűlt össze, a kiállítást mi is megtekintettük és megcsodáltuk a szebbnél-szebb színeket, díszítéseket.
Délután éppen bornapok zajlottak Lajoskomáromban, így itt egy kicsit megpihentünk. Ki-ki talált magának egy kis harapnivalót és választhatott a temérdek pince finom boraiból.
Utolsó állomásunk a dégi kastély hatalmas, vadregényes angolparkja volt. A fenyegető eső ellenére nagy sétát tettünk a kis folyó és hidak mentén, méreteivel elbűvölt a hatalmas, felújított kastély, amelyet hamarosan átadnak a közönségnek.
Hallottuk, hogy a Kincsem film nem egy jelenetét itt forgatták, bár ezt nehéz lett volna eltitkolni, hiszen nézzük csak meg az alábbi képet? Ez a romos épület ma is úgy néz ki, mint a filmben. Biztosan az, ellenőriztem!
Úgy gondolom, igazán jól végrehajtottuk eltervezett programunkat, gazdagodtunk szívben-lélekben-elmében. Remélem, lesznek még ilyen utaink!
SzK
(A címképen: Somogyvár)
