Tatabánya a régmúltban: "õsidõk óta megült hely" Bánhida... 2. rész

2019-03-22 | Értékeink
(Cement és mészmû, 1931 - fotó:fortepan.hu, Schermann Ákos adományozó - A kép illusztráció) A mai Tatabánya környéke már a kora középkortól fontos szerepet játszott az ország életében. Errõl olvashat több fejezetben is...
Folytatás:

"…A mult század elején több liszt- és fûrészmalma volt. Most Szvoboda Gyulának van itt mészégetõ körkemenczéje. 1894-ben a községnek több mint harmadrésze leégett. A községben 353 ház van.

 
Lakosainak száma 2220 s így a lakosság a mult század eleje óta, a mikor csak 1185 lakosa volt, majdnem ezer lélekkel szaporodott. A török dúlás után történt telepítés óta a tótajkúak száma lett túlnyomó. Vallásuk róm. katholikus és templomuk 1885-ben épült.
 
Ide tartoznak Körtvélyes és Síkvölgy puszták, Bánhida és Rigó majorok és a Lapatári malom. Körtvélyes és Síkvölgy puszták szintén az Esterházy-féle uradalomhoz tartoznak. Ez utóbbi puszta határában állott hajdan Szent-Bertalan kolostora. Hogy mikor és mily körülmények között pusztult el, arra nézve hiányzanak a megbízható adatok.
 
Közel ide fekszik Vitány vára is, és 1216-ban Vitán falu is említve van. 1410-ben István fia János de Vythan szerepel. 1417-ben Silstrangot ismerjük vitányi várkapitányként. 1438-ban Albert király és neje Erzsébet Vithan várát Rozgonyi Istvánnak zálogosítja el, a mit 1459-ben Mátyás király Rozgonyi István fia javára megerõsít.
 
1450-ben Kálnay Péter a vitányi várnagy. 1492-ben még a Rozgonyiak kezén van. Késõbb azután a gesztesi vár sorsában osztozva, elpusztult. Bánhidának saját postája, távíró- és vasúti állomása van."
 
 
 

(forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – írta: Vende Aladár)

 

Megosztás