Az alkotó képeiben a természet iránti szeretet és tisztelet jelenik meg a pasztellkréta segítségével, szinte valamennyi műve úgy készült, hogy jelen volt a helyszínen, hiszen nagyon szeret kirándulni, és fontos számára, hogy amit megfest, azt megélje, átélje.
A tárlatot az október 4-ei megnyitón dr. Szuhaj Katalin művészettörténész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, hangsúlyozva, hogy elsősorban amatőrként érkezett, hiszen Krisztinát egy festő iskolában ismerte meg, ahová ő már, mint szakavatott, gyakorlattal rendelkező művész járt vissza, Katalin pedig, mint egy kezdő.
Világéletében kereste a boldogságot, a harmóniát a környezetében, s ez a képein is visszaköszön. Mindig kishitű volt, nem bízott magában. Így vált fontossá számára a festészet, illetve ez a fajta létforma, hogy elmegy a természetbe kirándulni, és ott megragadja a motívumokat. Egy külön világ, ahová elvonulhat. Én is kishitű emberként élem a mindennapjaimat, nekem is szükségem van erre az elvonatkoztatásra, ebben lelki társa találtam Krisztina alkotómunkásságában. Már gyerekkorában sokat rajzolt, rajzversenyeket nyert, divattervezőként is kipróbálta önmagát, illetve mézeskalács figurákat is örömmel készít, ezen felül a virágkötészet, virágköltészet is foglalkoztatta, sokáig egy virágüzletben dolgozott. A virágsorozata nagyon jól mutatja, hogy milyen részlet gazdag, milyen jól ismeri a morfológiáját is a virágoknak. Nem mindenki tud jól virágot rajzolni, a festészetben ez az egyik buktató. Egyébként Leonardo Da Vinci rajzolt nagyon aprólékosan virágokat, és ő volt az elsők egyike, aki a pasztellt használta a festészetben. A pasztell nagyon érzékenyen adja vissza a lélek húrjainak pengését, a tónusokat, ugyanis nem mindegy, hogy vékonyan, vagy vastagon húzza fel az alapra az alkotó a krétát: annak megfelelően, hogy durva, zord felleget, vagy finom, lágy, békét, harmóniát sugárzó természet tárul elénk – fogalmazott. A művészettörténész az alkotásokat Dsida Jenő „Templomablak” című versének egy részletével ajánlotta az érdeklődők figyelmébe: Ó, titkok titka: a földön itt lent belülről nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! Áldja meg az Úr, áldja meg az Úr a belülről látók fényességét!
L. Honfi Krisztina a rajzolással komolyabban öt és fél éve kezdett el foglalkozni, amikor beiratkozott a Zámbó Kornél festőművész vezette oroszlányi képzőművész szakkörbe. Ott ébredt rá, hogy ez a fajta alkotás mennyire kikapcsolja, ellazítja. A szakkörbe másfél évig járt, utána Zámbó Kornél magántanítványa lett, neki köszönheti, hogy megváltozott az életszemlélete. Több technikát kipróbált, de a pasztellkréta számára a legalkalmasabb eszköz, hogy közvetítse az érzéseit, megmutassa, láttassa azokat a csodákat, melyekkel körül vagyunk véve, de a rohanó hétköznapokban nem vesszük észre – tájékoztatott Salamon Gyöngyi.
