A televízióban hallottam a családkutatókról és az elérhetőségükről. Mivel már egy jó ideje foglalkoztam kutatással, rögtön jelentkeztem. Azt követően szorgalmasan jártam a találkozókra.
Az egyesület alapítója Dr.Pencz Kornél, aki a Bajai Járásbíróságon dolgozik, mint bíró. Töretlen színvonalon, fáradhatatlan szorgalommal és szívós munkával vezeti szép családja és felelősségteljes munkája mellett az egyesületet.
A találkozókat az ország különböző, németek lakta településein tartjuk. Így aztán sok helyre eljutottunk.
2005-ben Budaörsön rendeztünk találkozót, 2020-ban Németkéren magam is tartottam előadást.
Alkalmanként a megjelentetett Hírmondóból értesülünk kutatótársaink eredményeiről, egyéb lényeges témáról.
Magam is sokat tanultam az egyesületi társaimtól: jártasságot a kutatásban, türelmet, állhatatosságot. Megtapasztaltam a felfedezés örömét.
Minden családkutatóban van valami elhivatottság. Röviden talán így tudnám meghatározni: Tudni szeretném, hogy kik voltak az őseim. Aztán azt is, hogy honnan jöttek. Ezt csak keveseknek sikerül kideríteni, mert 300 éve nem jegyezték fel. Közben számos kiadványt is elolvastam a kor történelméről – török idők, bevándorlás, pestis, gazdasági viszonyok…stb.
A kutatás lehetősége az évek során sokat változott. Először a plébániákon lehetett az anyakönyvekből az adatokat keresni, majd az Országos Levéltárban a mikrofilmeken nyílt lehetőség. Ma már az internet segít az őseik után érdeklődőknek. Az egyesületben a tagok segítenek egymásnak. A közösen kutatott települések vagy a hasonló családnevek máris felkelti a kutatók érdeklődését. Nagy az öröm, ha kiderül, hogy rokonságban állnak.
A találkozók minden alkalommal szeretetteljes, családias hangulatban telnek, örülünk egymásnak. A mostani, jubileumi egyszerűen fantasztikus volt Baján. Kornél és segítői, köztük a szintén kutató felesége és most már kedves leánykáik, akik szinte a szemünk láttára cseperedtek fel, mindenre odafigyeltek, mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat.
A hivatalos feladatok után a szokáshoz híven érdekes szakmai előadásokat hallhattunk. A meglepetés-vendég Fábry Sándor volt, aki a tőle megszokott humorral mesélt a német gyökereiről.
A három „születésnapi” torta közül az egyiken az egyesület címerét láthattuk.
Kornél így örült a címeres tortának.
Délután megtekintettük a Magyarországi Németek Országos Tanösvényét, benne az ulmi bárkát (Ulmer Schachtel). Néhány helyi lelkes lokálpatrióta ácsolta, szívvel-lélekkel. Ehhez hasonlóval érkeztek őseink a török dúlta vidékre.
Mint mindig, most is rövidnek tűnt az idő. Hálás köszönetet mondtunk a szervezőknek és a mielőbbi viszontlátás reményében búcsúztunk kutatótársainktól.
Nagyon köszönjük a beszámolót!
SzK
