1956-ban történt az alabamai Montgomeryben, hogy középkorú varrónő tartott haza munkájából. A buszsofőr ingerülten kiabált rá és három másik afroamerikai utasra, akik nem elég gyorsan adták át a fehéreknek fenntartott üléseket egy felszálló utasnak. Hárman azonnal hátra mentek a busz végében feketék számára kijelölt helyekhez. A középkorú varrónő, Rosa Parks azonban visszautasította a megaláztatást, és ülve maradt. A szegregációs törvények megsértése miatt őrizetbe vették. Kiszabadulásában a fekete közösség jogi képviselője segített. A továbbiakban mozgósították a város fekete lakóit a buszközlekedés bojkottjára. A szervezőmunka lázas ütemben folyt. A vezetők főhadiszállását egy 26 éves lelkész vezette templomban rendezték be. Ifj. Martin Luther King, a karizmatikus fiatal lelkész a mozgalom élére állt. Élére állt a fehér és nem fehér bőrű amerikaiak közti jogi egyenlőtlenségek elleni harcnak, mindvégig a békés ellenállást és az erőszakmentességet hirdetve. Édesapja baptista lelkész volt Georgiában, s azt tanította a fiának, hogy Jézus tanításait kövesse, hogy szeresse, tisztelje az ellenfeleit. Kingre nagy hatással volt Mahatma Ghandi munkássága is, aki megmutatta az erőszakmentes ellenállásban rejlő erőt Indiában.
A buszbojkott tizenegy hónapon át tartott. Sokan, köztük Martin Luther King is, aggódva latolgatták, meddig lehet folytatni a tiltakozást, amikor november 13-án az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hatályon kívül helyezte Alabama szövetségi állam buszszegregációs törvényét. King így kiáltott fel: „Az Úr üzent Washingtonból!” A tiltakozás egyik résztvevője később azt mondta: „Visszanyertük az önbecsülésünket. Megismertük a siker ízét. Valakiknek éreztük magunkat, és mások figyeltek ránk […] Úgy éreztük, hogy az Államok egy csodálatos ország, és még nagyobbá tehetjük!”
- augusztus 28-án, a washingtoni Lincoln-emlékműnél tartotta Martin Luther King pályafutása leghíresebb szónoklatát, melyben a faji diszkrimináció felszámolására szólította fel az Egyesült Államok törvényhozóit, és egy igazságosabb társadalmi berendezkedés álomképével lelkesítette 250 000 fős hallgatóságát. Ebben a beszédében a rasszizmus, a faji megkülönböztetés végét kérte, követelte. A beszéd ma az amerikai iskolákban tananyag. Beszéde a következő napokban sajtószenzációvá vált, a feketék polgárjogi harcának későbbi sikereiben is fontos szerepet játszott. A washingtoni menet után életbe léptette az új polgárjogi törvényt, mely a diszkrimináció összes fajtáját tilalom alá helyezte.
King megpróbált a szegények, tekintet nélkül faji származásukra, gazdasági problémáira koncentrálni, valamint a vietnámi háború befejezésére. Emiatt rengeteg ember, fehér és fekete is, kritizálta őt. Világszerte ismert lett, egyre több pozíciót töltött be. Évente 1,2 millió kilométert utazott, kétszáz beszédet tartott és könyvet írt. Felesége Coretta Scott, akivel a bostoni egyetemen ismerkedett meg, végig kitartott mellette.
Eközben a Time magazin az 1963-as év emberévé választotta, 1964-ben pedig – minden idők legfiatalabb kitüntetettjeként – a Nobel-békedíjat is elnyerte.
1968. április 4-én a Tennessee állambeli Memphisben egy motelben szállt meg. Kora este kilépett a nyitott teraszra. A szemközti házban rejtőzködő gyilkosa erre a pillanatra várt. A szélsőségesen rasszista merénylő egyetlen lövéssel kioltotta a tiszteletes életét. Halálakor mindössze 39 éves volt.
s.k.
