Az ezt követő évben – alig huszonöt évesen – „Első magyar pezsgőbor és szikvízgyár Hölle J. M. Budapesten” néven, (az eredeti német nyelvű bejegyzés szerint: Erste ungarische Champagner- und Sodawasser-Fabrik J. M. Hölle Budapest), indítja el akkor még úttörőnek tekinthető vállalkozását.
A történelmi Magyarországon abban az időben mindössze három pezsgőgyár működött, Pesten Hölle gyára volt az első, és hiteles címjegyzék híján ugyan, de több forrásból feltételezhető, hogy a Terézvárosban kezdte meg a termelését. A szikvíz készítése ugyancsak újdonság volt, nagyjából bő egy évtizedes múltja lehetett, mivel Jedlik Ányos találmányát, a szódavíz- gyártó gépet csak 1841-ben ismerhette meg a világ.
Hölle János Márton 1854-ben megnősül, felesége Udvardy Mária, egy jómódú pesti polgár- család leánya. Öt gyermekük születik.
Hölle gyárában a pezsgő készítése a Method traditionelle, a klasszikusnak nevezett champagne-i módszer szerint történt. Ez az eljárás képviseli a legmagasabb presztízst, a gyártás folyamatához tartozik, hogy a pezsgő minimum 2–3 évig érlelődik mielőtt kereskedelmi forgalomba kerül. Ezt a kezdeti bevétel kiesést Hölle borok készítésével eredményesen hidalta át.
Készítményei 1857-ben már öt jutaloméremmel büszkélkedhettek. Az 1867-ben megrendezett párizsi világtárlaton a pezsgő mellett Hölle két fajta ménesi borával is bemutatkozott, aminek nagy sikere volt. (A Ménesi, vagy Arad-Hegyaljai borvidék egyike a Kárpát-medence legrégebbi, a tokajihoz mérhető borvidékeinek. Különlegessége a vörös aszu volt.) 1870-ben az iparegyesület díszérmét nyerte el a cég, ugyanebben az évben a bécsi világkiállításon a zsűri érdeméremmel jutalmazta tokaji borukat. 1873-ban ugyancsak Bécs rendezett világkiállítást, a Hölle-cég ismét érdeméremben részesült.
A pezsgőgyár az eddig eltelt idő alatt igen jövedelmezően működhetett, mert az 1870-es években – ami a pesti bérházépítés aranykora volt – Hölle János Márton tulajdonában volt a Terézvárosban egy Hajós utcai, egy Hermina téri és a Józsefvárosban az Üllői úton egy két- illetve háromemeletes bérház. A valamikori Hermina téren (aminek a helyén ma az Operaház áll) volt egy kávéháza is. 1873-ban a Pest, Buda, Óbuda és a Margitsziget egyesülése után létrejött főváros 400 tagú (200 választott és 200 virilista) törvényhatósági testületében a virilista, vagyis Budapest legnagyobb adófizetői közül kiválasztott tagok között találjuk Hölle János Mártont is.
1885. májusától októberig nagyszabású Országos Általános Kiállítást rendeztek Budapesten.
A hazai pezsgők első díját a zsűri Hölle „Cabinet”-pezsgőjének ítélte. A cég a kiállításon igen széles kínálattal jelent meg. A „Prince of Wales Cabinet”, ami 1886-ban a londoni világkiállításon kivívta a walesi herceg személyes elismerését, a „Cristal Rosé”, az „Enfer et Fils Royale”, a „Joc- key Club” és a „Grand vin l’Opera” mind kitűnő minőséget képviselt. Mindezek mellett gyártották még az „Aubertin” és „Böderer”-féle pezsgőket, amiknek jelentékeny külföldi piacuk volt. A kiállítás keretében megrendezett IX. Borászati Kiállításon a Hölle-céget nagyéremmel tüntették ki. A sikeres szereplést a korabeli sajtó annak tulajdonította, hogy Hölle pezsgőmestere előtte hosszú évekig Reimsben, Madame Cliquot híres gyárában tanulta a pezsgőkészítés mesterségét.
1886-ban a liverpooli Nemzetközi Hajózási, Kereskedelmi és Ipari Kiállításon nyert aranyérmet a Hölle-cég pezsgője. 1887-ben az ausztráliai Adelaide-ben rendezett világkiállításon „First order of merit” kitüntetéssel jutalmazták a „Hölle frères budaörsi társas cég”-et. Ebben az évben lett a pezsgőgyár Budaörsre áttelepítve, azért szerepel a cég elnevezésében.
Még az 1880-as években Hölle János Márton a budaörsi Schaffbrunnacker dűlőben vásárolt földterületet, amelyre az új pezsgőgyár a hatalmas pincével, továbbá a családja számára lakóhelyül szolgáló házzal felépült. A hely kiválasztása a szállítás szempontjából ideális volt, közvetlen közelében volt a nemrégiben befejezett Budapest–Bécs vasútvonal budaörsi állomása, továbbá a Törökbálintra vezető út. A törökbálinti és biai szőlők termése kitűnő alapanyagot szolgáltatott a pezsgőkészítéshez. Természetesen a gyártáshoz emellett több forrásból vásárolták a szőlőt. A „Prince of Wales Cabinet” alapbora például az akkori Zala vármegye területéről, feltehetően a mai Balaton-felvidéki szőlőkből származott.
A budaörsi gyár 1887-től már működött, de teljes kapacitását csak 1893-ban érte el. Ekkor évi termelő képessége 60 ezer palack volt.
1888-ban „Jockey Club Grand vin Hongrois” néven új pezsgővel jelent meg a Hölle-cég a piacon. Az év folyamán a brüsszeli nemzetközi kiállításon szeszes italok kategóriában aranyérmet kapott, a barcelonai világkiállításon harmadik helyezést ért a „Hölle testvérek” cég.
1889-ben elhunyt Hölle János Márton. A vállalkozást két fia, Márton és Lajos vezette együtt 1893-ig, amikor Lajos lemondott az üzletrészéről.
A Városligetben megrendezett 1896. évi Ezredéves Országos Kiállításra „Milleniumi pezsgő” névvel új termékkel jelent meg a cég. Hölle Márton 90 négyzetméteres, díszes pezsgőpavilonját a kiállítási bizottság a korzó legszebb helyén állíttatta fel.
1897-ben „Metropole” néven kerül új pezsgő a boltok polcaira, 1899-ben a „Royal” elnevezésű tisztán kadarka szőlőből készült, majd 1900-ban a „Dupont”-pezsgővel ismerkedhetnek meg a vásárlók.
Közben 1899. július 16-án Ferenc József császár „Császári és királyi udvari szállító” címet adományoz Hölle Mártonnak. A cím viselője számára tekintélyt, állandó kiváló minőséget és megbízhatóságot jelentett az üzleti világban.
1907-ben bevezetésre került a „Pannonia Sec” nevű Hölle-pezsgő, 1913-ban a „Reservé”. Az 1914-ben kitört „Nagy Háború” véget vetett egy gazdasági szempontból is virágzó időszaknak. A hadiállapotban eltelt négy esztendő óriási összegeket emésztett fel, ennek finanszírozására az Osztrák–Magyar Monarchia magas kamatú állami hadikölcsön vásárlására biztatta a lakosságot. A hazafias érzelmű állampolgárok tömegesen fektették megtakarításaikat hadikötvénybe. A háborús vereség, a Monarchia széthullása azt eredményezte, hogy senki nem állt jót ezeknek a kölcsönöknek a visszafizetéséért, így tömegek jutottak szegénysorsra.
Hölle Márton ugyancsak jelentős összegekért vásárolt a kötvényekből, ezáltal óriási veszteségek érték, amihez párosult a háborút követő gazdasági válság és hiperinfláció. Mindez megpecsételte a pezsgőgyár sorsát is.
A budaörsi pezsgőgyártás 1928-ban hivatalosan megszűnik.
Frank János
