A Budaörsi Német Kulturális Egyesület szomszédolása

2021-08-31 | Budaörs
Az egyesület szervezett már egy utat ebben az évben, de az a súlyosbodó járványhelyzet miatt elmaradt. Ezért szombaton különösen örültünk, hogy végre együtt lehettünk

Első utunk Solymárra vezetett, ahol találkoztunk Hönig Évával, a solymári Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselőjével. A temetőben felkerestük Kiss Csaba egykori budaörsi atya sírját. Éva elmondta, hogy a solymáriak is nagyon megszerették az idő alatt, míg ott teljesített szolgálatot, és sajnálják a korai távozását. A sírt gondos kezek rendben tartják. Csoportunk megbízásából Michelberger Mátyás, a budaörsi katolikus egyházközség képviselő-testületének elnöke egy koszorút helyezett el a síron, majd imát mondtunk Csaba atyáért.

A helyi Golgota Alapítvány szervezésében 2013-ban felépült a Fatimai Kápolna. Nem hagyhattuk ki a meglátogatását. Az állíttatók szándéka szerint a lelki megújulást és a megbékélést szolgálja a jövőben. 2017-ben táblát is avattak, és az ünnepség keretében még Kiss Csaba atya celebrálta a szentmisét. Az alapítvány ezzel a fatimai jelenések 100. évfordulójára emlékezett.

A katolikus templomnál Jablonkay Mária nyugdíjas igazgatónő várt ránk. Solymár története sokban hasonlít Budaörséhez. – a törökök kiűzése után német telepesek jelentek meg, új életet teremteni ezen a tájon. A magukban bízók a Fekete-erdőből és Fulda környékéről jöttek. Már akkor is fontos volt a híveknek, hogy legyen templomuk. Csodával határos, hogy az akkori körülmények között hogyan tudott az újratelepült község már 1726-ban templomot emelni.

Kedves meglepetésként Mária egy énekkaros társával elénekelték a solymáriak himnuszát. A csodaszépen felújított Szűz Mária neve templom egyik legnagyobb kincse a kegykép. Szűz Máriát ábrázoló oltárképet sokáig csodatevőként tartották számon, emiatt a templom hosszú időn keresztül zarándoklatok célpontja volt.

Itt is, mint az előző helyszíneken, a pillanathoz illő dalt énekeltek a Lyra Dalkör tagjai. A Boldogasszony Anyánk eléneklésébe a jelenlévők is bekapcsolódtak.

 

Következő uticélunk az 1972-ben létrehozott Helytörténeti Gyűjtemény, a község történetével, régészetével, néprajzával foglalkozó gyűjtemény volt. Nevét 2003-ban arról az első vezetőjéről, Dr. Jablonkay Istvánról kapta, aki 28 éven át szervezte a gyűjtést, rendezte kiállításait, gyarapította anyagát odaadó lelkesedéssel. Idegenvezetőnk édesapja volt a néhai lokálpatrióta. Mária nagy szeretettel beszélt róla. Megtudtuk, hogy utolsó éveiben magnószalagra mondta a tárgyakkal kapcsolatos tudnivalókat.

Tematikus elrendezésben látható a kiállítás- a pincében a római és középkori kőtár, fent egy szatócsbolt a 20. századból, egy szecessziós gyógyszertár, két másik teremben Solymár régészeti múltja és néprajza.

Az ódon hangulatú utcákat járva láthattuk, hogy az itt élők büszkék a múltjukra, őrzik az elődeik hagyatékát, megbecsülik azt, ami a régi korok emléke.

Solymár községnek az utóbbi ötven évben nem volt Kálváriája. A Golgota alapítvány a Szélhegyen (helyi elnevezéssel a régi Kálvárián) új Kálváriát hozott létre, ízléses stációk építésével, művészi bronz domborművekkel, ami 1999. húsvétján került felszentelésre. A Kálvária tetején létesített három fakereszt már messziről láthatóan mutatja a hely szerepét.

Nem csak a hely szelleme, de a csodás panoráma miatt is érdemes volt felkaptatni a dombra. A keresztek alatt a nehéz időket megélt őseink tiszteletére és emlékére mondtunk imát.

Ezzel solymári programunk végéhez értünk. Megköszöntük fáradozását és búcsút intettünk a szívélyes kalauzolásért Hönig Évának.

Már vártak a sokak által kedvelt pilisvörösvári Rotburger Sörözőben, ahol szép környezetben, udvarias kiszolgálásban, ízletes ebédben volt részünk.

A családi vállalkozás 1993-ban kezdte el működését Pilisvörösváron. A két évig tartó előtanulmányok és az üzem fél éves felépítése után a település egy olyan sörfajtával lett gazdagabb, amely megfelel a német minőségi előírásoknak is. 2000-ben a sörfőzde egy bajor stílusú sörözővel bővült, majd 2003-ban elkészült a fedett kerthelyiség, mely nagyobb rendezvények lebonyolítására is alkalmas.

Jóllakottan és elégedetten távoztunk. Szívesen ajánljuk a vendéglőt másoknak is.

A délutánt Pilisvörösvár megismerésére szántuk. Idegenvezetőnk Fogarasy Attila, a helyi Német Nemzetiségi Általános Iskola tanára és az iskola igazgatója Szontág Nándor voltak.

Érthető hát, hogy először a jó hírű iskolájukat mutatták meg, az idő rövidsége miatt ugyan csak kívülről. A 100 éves intézmény eredetileg is iskolának épült.

Utunk során elidőztünk a betelepülőkre emlékeztető szoborcsoport előtt. A vörösváriak ősei is német földről jöttek, legtöbbjük a Fekete – erdőből. Egy betelepülő család Pilisvörösvárra érkezésének pillanatát jeleníti meg. Az emlékmű állítására a betelepülés 325 éves évfordulója adott alkalmat.

A templomot is kívülről tekintettük meg. A korábbi kis fatemplom helyére 1703-ban épült a község első kőtemploma. Az ismert dátum ott olvasható bejárat felett. Nevezetessége, hogy a főoltár 1945-ig a királyi várban állt, és a megmentése érdekében engedéllyel került a vörösvári templom birtokába.

Emlékezetes marad számunkra a Falumúzeum meglátogatása. Ékes példája annak, hogy az emberi akarat csodákra képes.

Gromon Andrásné sz. Manhertz Mária1976-ban kezdte el módszeresen gyűjteni a régi Vörösvár tárgyi emlékeit. Kézben, tragacson, talicskán cipelte haza a mások által értéktelennek tekintett és eldobásra szánt ruhákat, használati tárgyakat, bútorokat. Gyűjtötte a régi fényképeket, dokumentumokat, s maga is sok fényképet, magnófelvételt, készített a község jeles napjairól, idős emberekről.

A Bonni Belügyminisztériumhoz benyújtott pályázaton elnyert összegből ingatlant vásárolt, azt felújíttatta. Tárgyai ott kaptak megfelelő helyet, amit nekünk a fia, Gromon András mutatott be.

Meghatódottan álltunk a Hősök terén, ahol az 1. és 2. világháborúban elesett hősök neveit őrzik az emléktáblák. Az 1848-as emlékmű félbetört kőoszlopán a szabadságot jelképező kokárdát láthatjuk. De az 1956-os szabadságharc hősei előtt is tisztelegtek a vörösváriak. Ezt olvashatjuk a márványtáblán: „Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékére”. 

Élményekkel telve szálltunk a buszunkra és Görgényi Gábor vezetésével szerencsésen hazaértünk.

Hálás szívvel mondtunk köszönetet tartalmas utunk szervezőjének, Bradean-Ebinger Nelunak.

s.k.

Megosztás