A budaörsiek életvirága - a rozmaring

2023-06-20 | Budaörs
Eleink a rozmaringot életvirágnak nevezték. Régi fotókon láthatjuk, hogy a lányok a hajukba, a legények a kalapjuk köré fonták, vagy a kabáthajtókára tűzték. Elkísérte őket a bölcsőtől a koporsóig.

Egykor a budaörsiek életét a „Rosmarein” elkísérte a bölcsőtől a sírig. Ezért nevezték életvirágnak. Szenteltvízbe mártott ággal szórtak pár cseppet a gyermekágyas kismama és újszülöttje felé, jó egészséget kívánva nekik. Ilyenkor a ház utcai ablakába egy csokrot tettek. Esküvők alkalmával a menyasszony hajába koszorút fontak belőle. Nem csak a vőlegény tűzte a kabáthajtójára, hanem a násznép közül a férfiak szintén. Jutott körbe tekerve a kalapok mellé is. Az asszonyok a mellükre tűztek vagy kezükben tartottak kisebb-nagyobb ágakat. Azon kívül a vőlegény almába szúrt egy különösen szép hajtást és azt az oltárra tette, ezzel jelezve, hogy a lelki atyát is meghívták az esküvőre.

Az ünnepi asztalokat ugyancsak feldíszítették rozmaring csokrokkal. Azoknál a házaknál, ahol eladó lány lakott, bőven termesztettek a rozmaringból, hogy ne legyenek szűkében a jeles napon. A nagymamák csontfedeles imakönyvének lapjai között ott préselődött egy kis hajtás, még sokáig fűszeres gyantaillatot árasztva. Dézsában, fazékban, cserepekben nevelték, fagyban óvták a rozmaringot. Végül, ha valaki a végső útjára indult, a szemfedőjére tettek belőle és egy pohárban oda helyezték a ravatal mellé, hogy a virrasztásra érkezők szenteltvizet permetezzenek az elhunytra.

Sok-sok évvel ezelőtt Joósz Erzsike néni megmutatta nekem a kertjében növekedő terebélyes rozmaringbokrot. Télen is kint maradhatott, a mérete miatt már nem lehetett átültetni. Ha meg is fagyott néhány ága, azért tavaszra mindig megújult, friss hajtásokat hozott. – Még az édesapám ültette. – emlékezett Erzsike néni- Talán több mint 70 éve.

A rozmaring az ünnepi alkalmat, a szerelmet, a hűséget, a tisztességet, sőt a bánatot, a gyászt jelentette elődeinknek.

Az ókori görögök az istenek fűszerének tartották. Szerintük frissíti a memóriát, és elűzi a rosszkedvet, ezt bizonyítja, hogy az athéni iskolákban a tudósjelöltek rozmaringkoszorúval a fejükön jártak-keltek. Hitték, hogy a növény mágikus ereje könnyebbé teszi a tudományok befogadását.

A rozmaring gyógyerejét évezredek óta számon tartja nemcsak a népi hiedelem, de szinte minden állam gyógyszerkönyvében szerepel ez az örökzöld, erős illatú, kesernyés ízű gyógynövény. A konyhai fűszerként népszerű rozmaring amellett, hogy kitűnő ízt ad az ételnek, a mai napig elismert természeti kincs.

Magas vas-, kalcium-, kálium-, A-, B-, valamint E-vitamin-tartalma a benne lévő antioxidánsok révén csodákra képes. Fokozza a vérkeringést, javítja az agy vérellátását, erősíti a hajszálereket és a szervezet ellenálló képességét. Gátolja a bőr öregedését és ráncosodását, kiváló méregtelenítő, bél-, máj- és vesetisztító.

Az évezredek óta kedvelt gyógynövény napjainkban reményt adhat azoknak is, akiknek a látása veszélyben van. Kutatások bizonyítják, hogy a rozmaringban lévő karnozolsav gyógyír a szemnek, ugyanis igen erős antioxidáns, amely elpusztítja a szervezetben képződő szabad gyököket, és ezáltal megakadályozhatja bizonyos betegségek, többek között a rákos daganatok kialakulását.
A népi folklórban is jelentősége van

A rozmaringnak olyan illata van, amelyet nehéz elfelejteni, talán éppen ezért kapcsolódik hozzá számos hagyomány is. Egyes országokban a hűség szimbóluma, míg máshol a túlvilágra indulók kísérője.

A népi tradíciók szerint a rozmaring boldogságot ad, megnyitja az eget, bölcsességet hoz, ösztönöz a célok elérésére, és növeli az akaraterőt. Ezért is érdemes gyűjteni, szárítani, és  fogyasztani belőle, még ha csak egy csipetnyit is naponta.

s.k

Megosztás