A szentélyt a 17. század első felében felállított négyoldalú bástyarendszer védte. A kolostor védelmét alkotta: 160 katona, 50 lövész, 20 nemes, akik a kolostorban kerestek védelmet családjukkal együtt és 70 szerzetes. A védelmet Kordecki atya, a kolostor perjele irányította. Megtörhetetlen kitartásának és mély hitének köszönhetően végig, a 40 napos ostrom során, sikeresen tartotta a lelket a kolostor védőiben. December 27-ig tartott a svéd ostrom és nem járt sikerrel. A győzelem híre elterjedt egész Lengyelországban és növelte a harci kedvet a haza védőiben. A perjel atya ezt írta visszaemlékezésében:
„Legyünk meggyőződve arról, hogy a Lengyel Királyság, amelyet nemesi köztársaságnak neveznek (Rzeczpospolita), a templomok és a régi szabadság megvédése csakis a Jasnagóra-i Mária segítségével történhetett…”
Ezután az ország harcba lépett és a győzelem a lengyelek oldalára hajlott. Hálából János Kázmér király 1656. április 1-én a lwówi (lembergi) székesegyházban ünnepélyes fogadalom keretében felajánlotta országát a Szűzanyának, egész birodalma Patrónájává és Királynőjévé választotta Őt. Ettől kezdve a katolikus Lengyelország felett a Szentséges Szűz gyakorolja a legfőbb hatalmat, Jasna Góra pedig a nemzeti és vallásszabadság jelképévé vált.
(Több forrásból)
SzK
