A parányi kert sok meglepetést tartogatott. Klári néni felsorolta, mi minden található benne. Büszke a Mariska barackfájára és a 3 tőke „csiri-csuri” szőlőre, mert azok régi, budaörsi fajták.
A kakukkfűvel is megismerkedtek a gyerekek. Mindjárt dalra is fakadtak:-„Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó.”
A foglalkozás nagyobb részét a kenyérsütéssel kapcsolatos ismeretek alkották.
Miből, hogyan készül a kenyér? Erre is van egy kedves dalocska, ami végig vezeti a folyamatot a „morzsaszedésig”. Azt is elénekeltük.
Közben körbe adtunk búzakalászokat, hogy a gyerekek lássák, milyen pici szemekben rejtőzik a liszt.
Megbeszéltük, hogy régen a anyukák nem nagyáruházakban vásárolták a kenyeret, hanem maguk sütötték.
Klári néni megmutatta az egy fából kifaragott dagasztóteknőt. Elmondta, mit tettek bele a régi háziasszonyok: lisztet, amit előtte átszitáltak, kovászt, langyos vizet, sót és még összetört főtt krumplit is.
A szitálásról is ismertünk mondókát: – „Szita. szita, sűrű szita” – Azt is elmondtuk.
Következett a dagasztás. (Klári néni csak a mozdulatokat színlelte, valójában nem volt liszt a teknőben.)
-Ezután a gazdaasszony a szakajtóba tette a kenyértésztát, amit Budaörsön „szimpelnek” hívtak. –tudtuk meg.- és letakarta egy tiszta konyharuhával. Abban kelt meg. Majd elvitte a pékhez.
Régen, amikor a gyerekek enni kértek, akkor a mamájuk megkente vagy zsírral, vagy lekvárral. – folytatódott a történet. Klári néni egy nagy „zsírosvendőt” (bödönt) mutatott, és elmondta, hogy a disznóvágás után abban tartották a zsírt.
Akkor felnyitotta a tetejét és a gyerekek meglepődésére egy kisebb vendőt emelt ki belőle. Volt ott még a hatalmas lekvárfőzőfazék és az ugyancsak méretes fakanál. Mert ahol sok gyermek volt a családban, ott nagy edényeket használtak.
-És mit csináltak régen a gyerek az evés után? Hát, kiszaladtak játszani. A fiúk rongylabdával fociztak, a kislányok nem Barbie babával játszottak, mert akkor olyan még nem volt, hanem kukoricacsutkából maguk csináltak. Ott helyben el is készítettünk egyet.
Örömmel vittük magukkal az ajándékba kapott „kis vendőt” és a csutkababát is. Jókedvvel mondtak búcsút a gyermekek és megígérték, hogy tavasszal újra eljönnek Klári néni kiskertjébe.
H.Á.
