Szent Ferenc életének utolsó időszakában számos fontos esemény történt, amelyeknek a 800. évfordulójára kívánnak emlékezni a meghirdetett jubileumok. 2023-ban kettő, a többi évben egy-egy nagy jelentőségű eseményt ünnepelhetünk.
2023-ban a Megerősített regula és a grecciói karácsony,
2024-ben Szent Ferenc stigmatizációja,
2025-ben a Naphimnusz létrejötte,
2026-ban Szent Ferenc halálának (tranzitusának) 800. évfordulójához érkezünk el.
A Naphimnusz születésének nyolcszázadik évfordulójára Massimo Fusarelli OFM, a Kisebb Testvérek Rendjének miniszter generálisa a L’Osservatore Romano című vatikáni napilap január 10-i számában tette közzé üzenetét, ebből idézünk:
„Assisi Szent Ferenc 1225-ben, szinte vakon és szenvedéstől gyötörten San Damianóban – Klára és nővérei közelségében – megírta A teremtmények énekét, a Naphimnuszt. Ez a dicséret abból a hitből forrásozik, amely a törékenységet és a fájdalmat hálává alakítja át. A teremtett világ szemlélésében Ferenc megpillantja a Teremtő életadó jelenlétét. Nem áll meg a puszta megfigyelésnél: a teremtményeket testvérekként, az isteni tökéletesség tükreiként énekli meg, s arra hívja őket, hogy csatlakozzanak „a nagy Alamizsnaosztó”, a végtelen jóságában adakozó Isten dicséretének nagy kórusához”
A Naphimnusz ereje
Lényegretörő és költői nyelvezetével a Naphimnusz – amelyet a világirodalom is számon tart – Istent, minden jó forrását ünnepli, dicsőítő táncba hívva a teremtést. A teremtményeket – a Napot és a Holdat a csillagokkal, a szelet és a vizet, a tüzet és a földet – férfi-női párokba rendezi, fivérekként és nővérekként jeleníti meg őket, kifejezve ezzel az ember és a teremtett világ közötti mélységes köteléket.
A Naphimnusz aktualitása: Laudato si’ és béke
A Naphimnusz nyolcszáz év elmúltával is sok jóakaratú embert inspirál, olvassák azt akár költeményként, akár keresztény dicséretként, akár ökumenikus vagy vallásközi imádságként. Ferenc pápa tíz évvel ezelőtt megjelent Laudato si’ kezdetű enciklikája a Naphimnusz első szavait választja címeként, és az „átfogó ökológia” vízióját bontja ki. Látásmódja összekapcsolja a környezet, a társadalom és a lelkiség aspektusát, felismerve, hogy a teremtés olyan ajándék, amely Isten szeretetéről beszél, és az emberi felelősséghez folyamodik, arra hívva, hogy „a világgal való kapcsolatában” köteleződjön el „a testvériség és a szépség nyelve” mellett (vö. LS 11).
A Naphimnusz felhívásai közül kiemelkedik a béke témája, amely nem csupán lelki eszmény, hanem az Istennel, a másokkal és a teremtett világgal harmóniában élt élet konkrét feltétele. A Laudato si’ átfogó ökológiája összekapcsolja a környezetvédelmet a társadalmi igazságossággal és az erőszakmentességgel, rámutatva arra, hogy egy konfliktusok által szétszabdalt világ sem az emberekről, sem a teremtésről nem képes gondoskodni. A Naphimnusz ebben az értelemben felhívás a hídépítésre és az erőszakmentesség kultúrájának előmozdítására.
Assisi Szent Ferenc üzenete már régóta túlmutat a ferences család határain, és egész kultúrákat, mozgalmakat és vallásokat ihlet meg. A Naphimnusz egyetemes testvériségről szóló ideálját világi és vallásközi mozgalmak is magukévá tették. A társadalmi igazságosságért és a környezetvédelemért küzdő szervezetek, továbbá a különböző vallások közötti párbeszédet előmozdító kezdeményezések értékes vonatkoztatási pontra lelnek a ferences lelkiségben.
NAPHIMNUSZ
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás
És minden áldás.
Mindez egyedül Téged illet, Fölség.
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat.
És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes:
A Te képed, Fölséges.
Áldott légy, Uram, Hold nénénkért,
És minden csillagaiért az égnek.
Őket az égen alkotta kezed
Fényesnek, drága szépnek.
Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért,
Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért.
Kik által élteted minden Te alkotásod.
Áldott légy, Uram, Víz húgunkért.
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.
Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért,
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
Ki minket hord és enni ad,
És mindennémű gyümölcsöt terem,
Füveket és színes virágokat.
Áldott légy, Uram, minden emberért,
Ki szerelmedért másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvérünkért,
Akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, kik magukat megadták
Te szent akaratodnak.
A másik halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek az Urat és áldjátok
És mondjatok hálát neki.
És nagy alázatosan szolgáljátok!
(Sík Sándor fordítása)
(Forrás: Ferences Média, 2025)
(Címkép Zeffirelli csodálatos filmjéből, a Napfivér, Holdnővérből)
(SzK)
