És akkor még azt sem gondolta senki, hogy ez a szerveződés mára az egész Földre ki fog terjedni. Idáig 176 ország kapcsolódott a kezdeményezéshez azzal a közös céllal, hogy évről évre, mindig ugyanazon a napon, valamilyen módon felhívják az emberek figyelmét a Föld és a természeti környezet védelmére. A mozgalom egyik kiemelt témája a biológiai sokféleség megőrzése.
Az emberiség túlterjeszkedett, rendkívüli módon megterhelte a világot, túlságosan sokat fogyaszt és túlságosan sok területet foglal el évről évre a természetből.
Mindennek következtében újra tanulnunk és tanítanunk kell. Nekünk, szülőknek és a gyermekeinknek is tanulnunk kell a tudatos életet és viselkedést. Zöldítenünk kell a környezetünket, minden áron.
Komposztáljunk, okosan közlekedjünk, próbáljunk meg egyszer használatos műanyagok nélkül élni – és még sorolhatnánk tovább. Hazánkban a csapvíz is kiváló minőségű és a háztartások közel száz százalékában rendelkezésre áll. Ezzel is spórolnunk kell. Kezdjük tehát ezzel! Meg azokkal a pici, apró lépésekkel, amelyek sokat tudnak adni és sokat tudnak hozzátenni a közös, nagy lépésekhez. Csak el kell
indulnunk az úton…
Hazánkban 1990 óta rendezik meg a Föld Világnapját. Ezen a napon sokféle akciót szerveznek a közösségek. A kerékpáros mozgalom szervezői gyakran erre a napra tesszik a biciklis felvonulást, sok helyütt vetélkedőt szerveznek, másutt fát ültetnek, van, ahol az iskolák rajzpályázatot hirdetnek. Ma már olyan harminc módszert ismerünk, ami közül választhatnak a rendezvények szervezői. Ilyenek például az autómentes napok, a vízhasználat korlátozása és a természetes élővizeink tisztítása, a szemét összeszedése a közösségekben, a papírhulladékok mennyiségének
csökkentése, és így tovább.
Minden évben fontosabbnál fontosabb üzeneteket hordoz ez az alkalom, de talán még soha nem volt ilyen aktuális az időzítése, mint amennyire időszerű a jelen pillanatban, amikor egy elbizonytalanodott, fenyegető közegben élünk szerte a világban, és a végkimerülés felé tereljük a természetet, az élő világot. Tiszteljük mindazokat, akik értünk tesznek lépéseket, akik a pusztulás megakadályozása érdekében tanítanak és terelnek bennünket, akik erejüket, tudásukat, szervezőkészségüket arra használják, hogy felrázzanak bennünket: figyeljünk a
tudósok és a környezetvédők halálkomoly figyelmeztetéseire! És eszméljünk rá: ahogy most, ebben a világban élünk, az öngyilkos élet…
Befejezésül olvassák el Márai Sándor költő, író Füveskönyvének egyik igen kemény írását, aminek a címe: Arról hogy az ember része a világnak.
„Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ
törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenük.
Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.”
De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemétbe vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember.”
R. V.
