A húsvét más, mint a római katolikusoknál!
Az éjféli szertartás talán leglátványosabb része a kézben tartott gyertyákkal zajló körmenet, amikor a orrunk előtt bezárják a templom kapuit. Amikor a processzió a lépcső aljára ér, a pap fölmegy, a kezében tartott hármas kereszttel háromszor
ráüt a zárt szárnyra, és közben fennhangon énekli: „Keljen föl az Isten, széledjenek szét az ő ellenségei, és fussanak orcája elől, kik őt gyűlölik.” Mindezt háromszor és olyan, semmihez sem hasonlítható, furcsa, keleties dallammal, amely annyira idegenül csengene római katolikus közegben. Utána megnyílik az egyház ajtaja, a nép betódul és kinyitják az oltár előtt lévő, az istentiszteletek alatt mindig behajtva álló ikonosztáz úgynevezett Királyi-ajtaját és előtte állva hirdetik, kiáltva, Jézus föltámadt.
Húsvéti pászkaszentelés
Noha a kommunista vezetők mindent elkövettek , hogy kiirtsák az emberek
szívéből az Istenbe vetett hitet, és a keresztény hagyományoknak írmagja se
maradjon, ez nem sikerült. Bezárhatták a templomokat, elhurcolhatták az egyház
vezetőit, pravoszláv papokat állíthattak a görögkatolikus közösségek élére, a
hívekben mégis tovább élt az őseiktől örökölt hit és szokásaikat is megőrizték.
Ezek egyike a húsvétvasárnapi pászkaszentelés. Sokat mesélhetnének az idősek
arról az időszakról, amikor csak titokban vagy a temetőben szentelhették meg
hajnalban a húsvéti eledelt, a pászkát.
A családok nagy, virágokkal feldíszített kosarakban vitték el a szentelésre a szépen
összekészített és hímzett terítővel letakart étket: a böjti időszakban füstölt sonkát,
kolbászt, a hagymahéjjal festett vagy viasszal írt hímes tojásokat, a kemencében
sütött, kereszttel díszített pászkát, a vajból formázott bárányt, a reszelt tormát, a
sajátosan húsvéti eledelt, a tejből és tojásból főzött sárgatúrót. A kosár mellé
külön kancsóban odakészítették a házi bort.
A húsvétvasárnapi pászkaszentelés hagyománya ma is él a görögkatolikus közösségekben. A kommunizmus idején titokban szentelhették csak meg a húsvéti ételeket, a rendszerváltozást követően aztán a hívek újra nyíltan megélhették szokásaikat.
„Szentséges Pászka lőn ma, nekünk kinyilvánítva: az új és Szent Pászka. Titokteljes
legtiszteltebb Pászka. Pászka, a Megváltó Krisztus. Szeplőtelen Pászka. Nagy Pászka, a hívők Pászkája. A Paradicsom ajtaját megnyitó Pászka. És minden hívőt megszentelő Pászka!” – így éneklik az ünnepen a húsvéti sztihirát a görögkatolikus
templomokban. Szokás szerint a szent liturgia végén, az amboni ima után a pap először megtömjénezte, majd szenteltvízzel hintette meg a hozott eledeleket.
Hajdúdorogon a szertartásról hazatérve a ház első két sarkához érintették hozzá a
pászkakosarat, hogy megóvják a bajtól az ott élőket. A család húsvétvasárnap nem reggelizett, a megszentelt pászka volt az első étkük. Egyes helyeken a családfő annyi szeletre vágta fel a hímes tojást, ahány tagja volt a családnak. Máshol a pászkát érintette hozzá a családtagok homlokához, miközben a következőt mondta: „Úgy éljél, mint ez a pászka!”
A pászka utolsó morzsáját is nagy becsben tartották, nem dobták ki, vagy adták a
jószágnak, hanem elégették. „Föltámadás napja van! Világosodjunk föl ezen ünnepéllyel, és egymást, mint testvérek, öleljük! A föltámadás által gyűlölőinknek is bocsássunk meg, és így énekeljünk: Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott!” (egy szikszói görögkatolikus tollából)
XXX
De nemcsak Hajdúdorogon szentelnek Pászkát Húsvétkor, hanem Magyarországon
nagyon sok helyütt, mindenütt, ahol görögkatolikusok élnek. Itt, Budaörsön is, és a
várost környező falvakban is. Jómagam a Feltámadást minden húsvét vasárnap
már sok éve Pesten, a Rózsák terén lévő görögkatolikus templomban ünneplem, ahol a templom mindig megtelik emberekkel és sok-sok gyerekkel mostanában – nemcsak Húsvétkor – sok kárpátaljai menekült családdal is gazdagodtunk. A Szentmise végeztén a családok legtöbbje a templom belső udvarába mennek, ott teszik le mind a két oldalon a kosarukat a földre, amelyekben csodaszép hímzett terítőkkel betakarva és azokat félrehúzva ott lapul a kis kóstoló. Közben folyamatosan zeng az ének, énekeljük a „Feltámadt Isten…” kezdetű éneket, megjegyzem, Húsvétkor az emberek is így köszöntik egymást és a felelet: „Valóban fetámadt!” Miközben az áldozópap kezével keresztet rajzolva végighinti szentelt vízzel a kosarakat, olykor a mögöttük állókra is jut belőle. Ilyenkor mi is keresztet vetünk, majd igyekszünk haza, az otthonunkba, ahol már várja a családot az előre gazdagon megterített asztal, hiszen a böjt is véget ért. A megszentelt ételekből és italokból mindenki kap, aki körölüli az ünnepi asztalt.
R. V.
