A közösséget legutóbb 1991-ben II. János Pál pápa kereste fel Máriapócson. Mit jelent a görögkatolikusoknak, hogy találkozhatnak az egyházfővel?
Ha már megemlítette az 1991-es látogatást, akkor hadd mondjam el azt a kicsit tréfás dolgot, hogy amikor a mostani látogatás szerveződőfélben volt, első körben még nem volt benne a tervben a görögkatolikus közösség meglátogatása. De írtunk hárman, Orosz Atanáz és Szocska Ábel megyéspüspökökkel egy levelet Erdő Péter bíborosnak és a szentatyának, hogy szeretnénk, ha Ferenc pápa átjöjjön át ide hozzánk, ha már a Rózsák terén van. Jó ideig nem kaptunk erre választ, és sokáig bizonytalanok voltunk. Amikor erről Keresztes Szilárd püspök atyával beszélgettem (annak idején ő volt a főszervezője Szent II. János Pál pápa látogatásának), azt mondtam neki: „Lám, püspök atya, ez így fog rögzülni a történelemben: te el tudtad érni, hogy a pápa elmenjen Máriapócsra, én meg azt nem tudtam elérni, hogy átjöjjön a tér másik oldalára.” Örömünkre mégiscsak sikerült. Minden pápára jellemző volt ez, de Ferenc pápánál különösen is azt látjuk, hogy a keleti egyházak felé nagyon érzékeny, és ha meglátogat egy országot és van ott keleti egyház, ő velük is keresi a kapcsolatot.
A szentatya döntésének köszönhető az is, hogy a magyar görögkatolikus egyház nemrég kikerült a római katolikus esztergom–budapesti érsekség alól, és egy helyett három egyházmegyéje is lett az országban.
Igen. A katolikus egyház része vagyunk, de úgynevezett sui iuris, vagyis saját jogú egyházként. Tehát a magyar görögkatolikus metropólia (ez az érsekség neme a keleti szertartású egyházakban) a katolikus egyházon belül önálló, saját rítussal rendelkező egyházrész. Ebben a formájában egyházunk mindössze nyolc éve létezik. Ferenc pápa alapította 2015-ben, tehát már akkor is éreztük, figyel ránk, és fontosnak tartja, hogy ezt a lépést megtegye. Most pedig eljön meglátogatni bennünket.
Az Istenszülő oltalma templomban, azaz a Rózsák terei görögkatolikus templomban akathisztosz himnusszal várják az egyházfőt. Miért ezt a szertartást választották a jeles alkalomra?
Az volt a javaslat, hogy valamilyen Mária-imádságot végezzünk, amikor megjön a szentatya. Erre kétféle lehetőség volt, vagy parakliszt végzünk vagy akathisztoszt, mind a kettő nagyon kedvelt a görögkatolikus egyházunkban. Azért választottuk végülis az akathisztoszt, mert ez egy nagyon egyszerű szerkezetű imádság, amelyet, bárhol abba lehet hagyni. Az akathisztosz sokszor ismétlődő, himnikus felkiáltások, megszólítások sora, amely bárhol megszakítható és ma már nagyon elterjedt, a fiatalok különösen is szeretik: zengeni fog a templom. Bubnó Tamás (Liszt-díjas karnagy) vezeti a hatvanfős kórust, amely fent lesz a karzaton, de biztos vagyok abban, hogy teljes hívősereg énekelni fogja.
Az egyházfő ezután megáldja majd a máriapócsi Istenszülő-ikon egy másolatát, amelyet kifejezetten a pápalátogatás alkalmára festenek meg. Ennek mi a története?
Az akathisztosz himnuszt mindig az Istenszülő-ikon előtt kell végezni, és ebből született a gondolat, hogy most készüljön egy olyan ikon, amelyet megáld a szentatya. Ennél szebb emléket aligha hagyhatna ránk, hogy lesz egy új pócsi Mária-ikonunk, amely előtt Ferenc pápa jelenlétében imádkozunk először.
Gyakran rácsodálkoznak arra, hogy nálunk is jelentős számban élnek görögkatolikusok, ez a közösség látszólag vonzza a fiatalokat. Mennyire fejlődik a görögkatolikus egyház, hányan tartoznak hozzájuk Magyarországon?
A fejlődést sosem szabad számokban nézni, és egy keresztény közösség soha nem egy klub, és mindegyik annál erősebb, minél több tagja van. Erejét a hitelessége adja: minél komolyabban veszik az emberek a hitéletet, annál nagyobb a közösség ereje. Ezzel együtt én is úgy gondolom, hogy létszámában is gyarapodó közösségről van szó. Nálunk, a hajdúdorogi főegyházmegyében, a statisztikánk azt mutatja, hogy több a keresztelő, látjuk, hogy élőek a közösségeink. Valóban vonzóak vagyunk a mai ember számára is, dacára – vagy épp ezért -, annak, hogy egészen különleges a nyelvezete, a hangzása, sokszor ódon, régies dolgok vannak a szövegeinkben, a gesztusainkban, a ruházatunkban is, tehát igazán nem tűnik huszonegyedik századinak, az biztos… Az Isten által megteremtett értő-érző lény, ezekre mindig is fogékony marad. Erre épült föl az első évezredben a bizánci rítus, ami nagyon jól érti az ember nyelvét, és éppen ezért ma is ugyanúgy meg tudja szólítani az embereket.
Mennyiben erősítheti meg a közösséget a pápalátogatás?
Minket nagyon megerősít. Amikor hallottuk Ferenc pápa magyarországi látogatásának hírét és a püspöki kar kiadott egy imádságot, mi is imádkozni kezdtünk, de nem a szentmise imáiba szőve, mert a bizánci rítus ezt nem teszi lehetővé. Nálunk minden szertartás erősen kötött, az elejétől a végéig. Ezért mi egyéni imádságra buzdítottuk a híveket. Az ekténiába (a könyörgéssorozatba) azonban beletettük a könyörgést, amely a Szentlelket hívja segítségül, hogy sikerüljön ez a látogatás. Ráadásul egy böjti napot is hirdettünk. Ez a közös böjti napunk éppen nagyszerda volt, és épp ezen az estén tudtuk meg, hogy jön hozzánk, a mi templomunkba Ferenc pápa. Mi ezt az Úristentől kapott különleges lehetőséget jóleső ajándéknak tekintettük, mintegy válaszul az imádságainkra és bötjre. Ettől kezdve még nagyobb lelkesedéssel készültünk, jóllehet, a téren és bent a templomban is csak nagyon keveset tudunk hozzá közel lenni. Amikor Máriapócsra jött a pápa, több százezres görögkatolikus közösség fogadta, itt mindössze vagy háromszázan leszünk, kétszázan kívül, százötvenen a templomon belül, tehát nagyjából a hazánk össz-görögkatolikusság egy ezreléke. De remélem, hogy rajtuk keresztül tovább sugárzik majd az az öröm, hogy Ferenc pápa külön miránk is tekint és meglátogat minket.
(Folytatjuk)
R. V.
Forrás: INTERNET
