Minden generáció megszenvedi a maga áldozatait. Ha végig gondoljuk, a világban csak a közel vagy kissé távolabbi múltban történt eseményeket, alig múlt el emberöltő anélkül, hogy nem estek volna áldozatául egyes népcsoportok a háborúknak, vagy a politikai változásoknak. Így volt ez az első, majd a második világháború után is, amikor millióktól vették el az életüket, vagy száműzték hazájukból, otthonaikból.
Budaörsön a Magyar Történelmi Szalon feladatának érezte a történelmi események felidézését,igy került sor a megemlékezésekre.. Rendezvényeiken megemlékezést tartottak a hazájuktól, otthonuktól megfosztottakról, azokról a számkivetett emberekről, akik ártatlanul szenvedték el a háborúk okozta politikai változásokat. Ott hangzott el, az óhaj, hogy minél előbb meg kellene ismertetni a mai fiatalsággal azokat a történéseket, amelyek számtalan embert tettek ki az élet perifériájára. Azokról kell beszélni, akik ártatlan áldozatai lettek az 1947 utáni Magyarország politikájának, amely nemcsak a németajkú lakosság exoduszáról, hanem a magyar kulákság, földbirtokos osztály, vagy az értelmiségi körök teljes lehetetlenné tételéről szólt.
A Magyar Történelmi Szalon a XX. század tanúi sorozatában többször megszólaltatta a kommunizmus áldozatait: a malenkij robotra hurcoltak és Gulag foglyok, üldözött szerzetesek, kitelepítettek, ’56-os elítéltek mondták el hiteles történetüket. Sokak akarata, hogy ezt a témát mindaddig folytatni kell, amíg a fiatalokban némiképp tudatosul az, ami 1945 után történt itt Magyarországon. Hiszen már alig vannak hírmondók –általában már csak az akkori gyerekek vagy fiatalabbak- akik még átélték a megpróbáltatásokat, akiket nem vettek fel iskolákba, egyetemekre, és igyekeztek kiközösíteni őket a társadalomból.
A Történelmi Szalon legutóbbi összejövetelén Dr. Hantó Zsuzsa és Hídvégi Tassy Becz Éva előadása: „Nem mondhattuk el senkinek, elmondjuk hát mindenkinek” cimmel igy szólt a résztvevőkhöz:
Dr. Hantó Zsuzsa
„A magyar történelem egyik viharos időszakának, az 1940-es évektől máig húzódó időszaknak elhazudott, megmásított eseményei közül különösen azokat szeretnénk felidézni, amelyek igazság-tartalmára mindenképpen fényt kell deríteni, hiszen történelmi mércével az utolsó pillanatokat éljük, amikor az élő emlékezet tanúságtételére még támaszkodhatunk. A ma még emlékezni képes generáció a természet rendje szerint lassacskán elfogy, és félő, hogy a történelemnek csak a mindenkori aktuális politikai vezetés számára kívánatos változata marad, amelyet a fiatalabb generáció a történelem tankönyvekből ismerhet. Egyaránt szükség van erős társadalmi és politikai akaratra, amelyek együttesen kikövetelik a megoldatlan és kibeszéletlen problémák orvoslását, mert a régi sebek elfertőződnek és kifakadnak, ha nem tisztítják, és nem kötözik be azokat.”
Hídvégi Tassy Becz Éva
„A múltnak nagyon sok üzenete van. És ez az üzenet elsősorban a magyar társadalomhoz, a fiatalokhoz szóló figyelmeztetés. Félő, hogy az akkori győztesek azóta is markukban tartják a legyőzöttek emlékezetét és nem is adják fel ezt a szándékukat a jövőre nézve sem. Ez ellen kell tiltakozni, ha nem akarunk véglegesen legyőzöttek lenni, és maradni. Ha nem akarjuk – és ne akarjuk – fenntartani a vesztes létet, tovább kell adni az emberi tartásra való törekvést, a küzdeni tudást, az értékek és a hagyományok megtartását. Át kell látni a gonosz természetrajzát, hogy tehessünk ellene.”
Zichy László: Az ember nem attól lesz gazdag, amit az az országból elvesz, hanem attól, amit hozzáad. Nem a múltba kell visszamennünk, hanem a múlt gyökereire építve kell megtalálnunk azt a szellemiséget, amely a középosztályban és a parasztságban megvan. Megtalálni azokat az összekötő elemeket, amelyek a társadalmat széppé teszi.”
Mindezek ismeretében a még élő tanuk kötelessége a múltról beszélni, emlékezni azért, hogy ezek a tettek soha többé ne ismétlődhessenek meg. A múltat nem eltörölni kell, hanem beszélni róla.
Major Edit
