Első állomásunkon a település központjában lévő Sváb Sarok elnevezésű helytörténeti gyűjteményt tekintettük meg. Itt Zsámboki Szabolcs fogadott, aki vérbeli gyűjtő, néprajzot, népismeretet tanít. Tapasztalt, energikus előadó. Olyan szeretettel beszélt sváb őseiről, a gyűjteménye történetéről, a hagyományok ápolásáról, hogy számunkra nyilvánvalóvá vált: neki ez a szenvedélye, túlzás nélkül állíthatjuk: az élete értelme.
Megtudtuk. hogy a török Magyarország területéről való kiűzésével járó hadi események, és főleg Buda várának ostroma úgyszólván lakatlan területté tették az egész környéket, ezért a birtokosoknak elemi érdekük volt, hogy minél előbb munkáskézzel népesüljenek be az egykor virágzó falvak. Az akkori földesúr Csáky László volt, aki az elsők között kért sváb parasztokat a Fekete-erdőből, később Bajorországból így a mai Pilisvörösváron már 1689-ben megjelentek az első telepesek. Az első telepítési okiratokat 1689. nyarán keltezték, ezzel Vörösvár lett a Budai-hegység első olyan települése, ahol újra élet támadt a török hódoltságot követően. A település német plébániáját 1692-ben alapították.
Pilisvörösvár története abban különbözik Budaörsétől, hogy ott nem volt kitelepítés, mert a hadiipar működtetéséhez szükség volt a jelentős számú, iparban foglalkoztatott ember munkájára.
De térjünk vissza a Sváb Sarokhoz. Itt gyerekek számára foglalkozásokat tartanak, tematikus kiállításokat, találkozókat. A régi szoba-konyha bemutatón kívül a zarándokutakról hozott és összegyűjtött relikviák külön fejezetet érdemelnek. Értékes kegytárgyak, szenteltvíztartók, imalapok sokasága példás rendben kiállítva látható. És a rózsafüzérek! A páratlan gyűjtemény 200 darabot tartalmaz belőlük. Különböző zarándokhelyekről hozták egykori tulajdonosai.
Szabolcs diákat vetített a helybeliek által látogatott magyarországi és külföldi zarándokhelyekről.
A közeli Nagyboldogasszony templom felé sétálva láthattuk az évszámokkal és a hozzájuk tartozó eseményekkel megjelölt táblákat a kőkerítésbe beépítve. Az utcaneveket magyarul és németül is kiírták.
Majd megtekintettük Szinvai Pál szobrászművész megható alkotását: egy négy tagú betelepülő család Pilisvörösvárra érkezésének pillanatát jeleníti meg. Néhány percre beleképzeltük magunkat a nem könnyű helyzetükbe.
A Nagyboldogasszony templom történetéről Szabolcs idegenvezetőnk elmondta, hogy a legrégibb múltra visszatekintő katolikus templom, a korábbi kis fatemplom helyére 1703-ban épült első kőtemplom. A Lyra kórus tagjai az alkalomhoz illő énekükkel tették még emlékezetesebbé az ott töltött időt.
Senki nem maradt étlen-szomjan a Sparherd étteremben.
A délutáni programunkban a város egykori agyagbányájának helyét láthattuk. A ma már feltöltött, és jól hasznosított terület a környék kedvenc kirándulóhelye. A helytörténeti emlékpark neve – Lahmkruam – a terület eredeti használására utal (a Lahmkruam svábul agyaggödröt, agyagbányát jelent). Területén sétányokat, tavat és kis szigetet alakítottak ki. A sétányon elhelyezett kétnyelvű táblákon a látogatók megismerhetik Pilisvörösvár történetének legfontosabb stációit a betelepítésétől kezdődően; szó esik a templom építéséről, az egykori vörösvári zenekarokról és az itteni szénbányáról is.
Több kápolna is található a településen. Mi a Vásár téren álló kápolnát tudtuk megtekinteni. A Segítő Szűz Mária kápolna (Mariahilf kapelle) a pestisjárványhoz kötődve épült. Bár a járvány hullámai már alábbhagytak Steinmillner Mátyás molnár és felesége Magdolna mégis 1774-ben készíttette el fogadalmi képét. Az oltár fából faragott díszítésével és fából készült angyalaival rokokó stílusú. „Csodás dolog, hogy ennyi év elmúltával is betérhetünk ebbe a kis ékszerdobozunkba. Az a csoda, hogy ennyi idő után még mindig várnak bennünket egy-egy imára. Gondoljunk nehéz sorsú őseinkre is, akik gyakran idehozták terhüket és ezen helyeken bízva, imádkozva várták az Úristen segítségét.” (Zs. Sz)
Még sok-sok látnivaló csábított, amit Zsámboki Szabolcs nagyon szívesen megmutatott volna. De bennünket sürgetett az idő, így búcsút mondtunk lelkes és nagy tudású idegenvezetőnknek, és a szép fekvésű Pilisvörösvárnak. Szívünkbe zártuk mindkettőt.
Köszönet illeti Schäffer Máriát , az út megszervezőjét és lebonyolítóját.
Fotó: Höflinger Edit
s.k.
