”A jó gyerekek vannak veszélyben…”

2019-10-10 | Budaörs
A 84 éves korában tegnap elhunyt Vekerdy Tamás szavait idézzük a címben, az ország legismertebb gyermekpszichológusát, akitől fájó szívvel búcsúzunk.

Országszerte ismert ember volt, sok sikeres könyvet jelentetett meg, egy időben folyóiratot is szerkesztett. Fáradhatatlanul járta az országot, tanított és igyekezte hallgatóit meggyőzni nevelési elveinek igazáról. Sok vitát is fakasztott, de gondolkodásra is késztette a szülőket és a pedagógusokat. Tagadhatatlan, hogy minden megnyilvánulásában a gyerekek érdekeit, az ő érzelmi biztonságuk megteremtését tartotta szem előtt. Vekerdy Tamás két éve az InfoRádió Aréna című műsorának vendégeként egyebek között a gyermekközpontú iskolarendszer fontosságáról és arról beszélt, hogy megbosszulja magát, ha a szülő mindenáron túlhajszolja a gyermekét. Mint mondta, szerinte sokkal fontosabb, hogy mindketten jól érezzék magukat a bőrükben. Nálunk, Budaörsön is megfordult – a közeljövőben vártuk érkezését a Művelődési Házban tartandó újabb előadására. Mindig telt ház volt a Jókaiban, amikor Vekerdy Tanár úr állt a dobogón. Az alábbiakban néhány idézettel emlékezünk rá.
“Amikor megkérdezték, hogy mi akarok lenni, azt mondtam, hogy világcsavargó. De az apám nagyon kért, hogy legalább egy egyetemet végezzek el, így jött a jog.” (Később pszichológusi képesítést is szerzett).
“Én mindig hobó akartam lenni, világcsavargó, aki mereng, sétál, beszélget, nem dolgozik. Azt gondoltam ifjúként, hogy nem vagyok hajlandó beállni a taposómalomba. Azért dolgozzak, hogy megéljek, és azért éljek, hogy dolgozzak? Ez pusztító, nem erre való az ember! Ilyen furcsa gondolataim voltak, mondom ezt úgy, mintha azt játszanám, hogy normális vagyok. De ma is nagyszerű gondolatnak találom.” (Forbes)
“Ha lehet, iskolás korig jó volna, ha nem tévéznének a gyerekek, de ha tévéznek, akkor közösen kiválasztott műsort, limitált időben és ami a legszörnyűbb: valamelyik szülővel együtt, hogy feltehesse a kérdéseit, hogy lássuk, mitől ijed meg, hogy beszélgethessünk róla. Jogos igény, hogy lerakjuk a gyereket a tévé elé, de nem az igazi.” (Index)
“Soha nem a tananyag a lényeg, ezért merő baromság az osztályozás.”
“… a rossz gyerekkel nincs különösebb probléma. A jó gyerekek vannak veszélyben. Ezt jó pszichológusok tudják is.” (wmn.hu)
“Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időnként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza.”
„Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.”
„Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi, férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből.”
„Hihetetlenül sok játék van, amiket a gyerekek, ma már nem ismernek. Nem játszanak bújócskát, fogócskát, ipiapacsot, labdajátékokat.” (baon.hu)
“Ha konfliktusmentes gyereket akarunk nevelni – jellemtelen gyereket nevelünk. Természetes dolog, hogy a szuverén ember időről időre konfliktusokba kerül a környezetével, ez a demokráciák egyik alapeleme – a vélemények és az érdekek ütköztetése, amit aztán kompromisszumkötéssel oldunk fel.”
“Jó volna, ha elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni.”
“A testi-lelki kiszolgáltatottság, az érzelmi (és ne adj’ isten fizikai) bántalmazás roncsoló hatású. Roncsolja nemcsak a nő, de a gyerekek – és az agresszor! – személyiségét is. Az ilyen házassági pokol fenntartása sokkal ártalmasabb a gyerekekre nézve, mint a ‘jó’ válás. Jó válás alatt azt értem, amikor nem hergeljük a gyereket a másik szülő ellen, nem arra használjuk, hogy kiszúrjunk a valaha szeretett, de már gyűlölt egykori társunkkal, hanem úgy állunk a helyzethez, hogy egyikünk se így akarta, sajnos mégsem ment a dolog, de igyekszünk válás közben és utána is a lehető legnormálisabbak maradni.”
“Szerintem tévúton jár az egész magyar közoktatás, ha a gyerekek vagy a nemzet – hogy én is használjam ezt a szót, bár nagyon lejáratták – érdekét nézzük. Ez így katasztrófába visz minket, mert nem a világra nyitott embereket képezünk, holott évek óta tudjuk, hogy három dologra lesz szükség a jövőben: kreativitásra, kritikai érzékre és vállalkozó kedvre. Ehelyett mi beszabályozott, füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk.”

“A magánéletben igyekszem nem szakemberként viselkedni: gyerekpszichológus feleségemmel megfogadtuk, hogy otthon, egymással és a gyerekekkel civilek leszünk, különben mind megbolondulnánk.” (hvg.hu)

„Ha megkérnek, mindenféléket csinálok, mintha még élnék, de ez csak a látszat. Miért kéne olyan sokáig itt maradni?” (hvg.hu)

Forrás: Infostart

Vekerdy Tamás meggyőződésére, a hazai és más országok oktatási rendszerét jól ismerve és tapasztalataira is támaszkodva sok igaz állítást, tanácsot és kritikát fogalmazott meg tanárokról, szülőkről, gyerekekről, az oktatás metodikájáról, és még sok minden másról, és sok figyelemreméltó tanácsot adott pedagógusoknak, szülőknek egyaránt. De jócskán akadtak – a fentebb felsoroltakon kívül is – vitatott kijelentései. Nagyon erős és kritikus mondata volt például az, amikor kijelentette, hogy „tévúton jár az egész magyar közoktatás” – amit keményen meg is indokolt. Nagy kár, hogy a közoktatás irányítóival és a tőle eltérően gondolkodó szülőkkel már nem folytatódhat – a talán el sem kezdődött – párbeszéd…

R. V.

Megosztás