Cirkuszt és kenyeret mondást a római császárnak, Nérónak tulajdonítják. Munkát! Kenyeret! – követeltek a proletárok a múlt század 30-as éveiben. Kenyérkereső az, aki már önálló keresettel rendelkezik. Külön kenyérre megy a fiatal pár – amikor elhagyja a szülői házat. Kenyértörésre kerül sor, ha felbomlik egy kapcsolat. Amíg az én kenyeremet eszed, addig…- korholta engedetlen gyermekét az apa. Kenyérpusztító az, akit feleslegesnek tartanak. Kegyelemkenyéren él a megtűrt. A rabság keserű kenyerét fogyasztja az elítélt. Kell, mint egy falat kenyér– mondjuk arra, ami nélkülözhetetlen. Kenyérkereset nélkül marad az, aki elveszíti munkahelyét. Megette kenyere javát, aki megöregedett. Gyakran emlegetett tréfás mondás: A sör folyékony kenyér.
Kenyeres pajtás, kenyéradó, kenyérharc, madárlátta kenyér…és még folytathatnánk azokat a már-már feledésbe merült szólásokat, amiben a kenyér szavunk szerepel.
Idézetek a Bibliából: „Nemcsak kenyérrel él az ember…” (Máté) „Én vagyok az élet kenyere.” (János) „..magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek.” Izajás próféta könyvéből.
Egy 18. századi utazó így dicséri a magyar kenyeret: Búzakalászuk oly pompás magvakat érlel. Lisztjéből sült hószínű szép kenyérrel, ízre, hogy jó színméz maga sem vetekedhet.
Bél Mátyás: Magyarország népeinek élete 1730 táján című munkájában így ír: Fekete házzal is beéri a magyar, miközben fehér kenyeret eszik.
A híres-hírhedt mondás Marie Antoinette francia királynétól származik, aki azt mondta: „Ha a szegényeknek nem telik kenyérre, akkor egyenek kalácsot.”
Nagy igazság: Az élet egyik legnagyobb ajándéka, ha valakinek megadatik, hogy azzal keresse a kenyerét, amit szeret.(Jojo Moyes)
Az irodalomban is találunk szebbnél szebb példákat:
„ Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízű énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.” (Petőfi)
Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, Éhe a Szépnek hajt titeket.(Ady)
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér..(Shakespeare)
Segíts imádság legyen ha kenyeret szelek…(Hámori Gábor)
„Aranybúza – mezők éke
vártunk már az új kenyérre!” (Mentovics Éva)
„áldott a kéz, mely a kenyérért dolgozik,..” (Pataki Edit)
Legszentebb imádságunkban így könyörgünk: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bizony, előfordult, hogy a sok gyermeket egyedül nevelő özvegyasszony este könnyes szemmel mondta kenyeret kérő gyermekének: – Pszt! Alszik a kenyér.
s.k.
