Vészes gyorsasággal cikázott ide, oda a szobában. Minden ajtót becsuktam, hogy nehogy tovább repüljön a lakás többi részébe. Szélesre tártam az ablakot,felengedtem a szúnyoghálót, hogy szabad kirepülést biztosítsak. A szakkönyvek denevérhálóról informálnak,de ilyesmi nem volt a kezem ügyében. Jobb híján egy törülközővel próbáltam kitessékelni, de hiába. Eszeveszett gyorsasággal repdesett, és nemhogy kirepült volna, hanem a nyitott ablakon berepült még egy denevér. Hihetetlen még most is,de nem féltem,egyetlen egy szándékom volt, minél hamarabb megszabadulni tőlük. Reménytelen harcnak tűnt minden perc, amely legalább egy órába tornyosult. Majd az eszeveszett száguldozás közben az egyik denevér hirtelen odarepült a nyitott ablakhoz és a redőnytokban eltűnt, míg a másik kimerülten lógott a függöny karnison. Gyorsan a létrát hoztam, a legtetejéről elértem a denevért,és a harci törülközőmmel megfogtam. Innen már csak pár perc volt, hogy megszabaduljak tőle. Vége sikerült ez is,az ablakon át távozott és – remélem örökre- eltűnt a szemem elől.
Mit mondjak. Kimerítő harc volt, egy tanulsággal Nem szabad megijedni ha hasonló helyzetbe kerülne bárki is. Mert a denevér nem bánt ,hanem ugyanúgy menekülni akar tőlünk, mint mi őtőle.Az hogy sikerült felvenni a küzdelmet és sikeresen felülemelkedni az csakis a lélekjelenlétnek köszönhető.
Többször elhangzik, hogy a denevér védett állat. Igen ezt tolerálni kell. Ugyanakkor felmerül a kérdés,hogy mit tegyünk ,ha hasonló helyzetbe kerül bárki. Hiszen nem vagyunk egyformák. Van aki nem fél, azonban van, aki nem tud megmozdulni ilyen helyzetben. Ki segít akkor nekünk? Mit tegyünk? Az embert ki védi és segíti ilyen esetben?
Major Edit
